Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Standeisky Éva: "Forradalomcsinálta népképviseletek" Helyi hatalom az 1956-os forradalomban 1235
1258 STANDEISKY ÉVA a helyi lapban megjelentették, beolvastatták a helyi rádióban, küldöttséggel továbbították a fővárosba. Józsa község Forradalmi Bizottmánya megjegyzéseket fűzött a Debrecenben készült 27 pontos kívánságlista csaknem mindegyikéhez, s újakkal egészítette ki azt. Az ő 33 pontjuk radikálisabb volt, mint az országos követelésekkel egybecsengő debreceni lista. „Józsa község dolgozó népe" — ez a kifejezés csaknem két tucatszor fordul elő a szövegben — „egyetért", „kér", „kiegészít", „óhajt", „elvet", „nem ért egyet", „követel". A helyi forradalmi szerv biztosítani, erősíteni kívánta a demokráciát, ezért az országos, az önkormányzati, valamint az érdekképviseleti választásoknál a többes jelölést, a titkosság és a közvetlenség szigorú betartását szorgalmazta. A magánvállalkozás szabadságát tekintette a legfőbb értéknek. Helyeselte a föld szabad adásvételét azzal a kiegészítéssel, hogy családtagonként legfeljebb két hold földet lehet vásárolni. E korlátozás ellentmond a szabadság elvének. Feltehetően a rossz múltbeli emlékek hatására született: 1945 előtt a szélsőséges vagyoni eltérések sértették a népi igazságfelfogást, és olykor konfliktusok forrásává is váltak. „Józsa község dolgozó népe" a helyi döntések elsődlegességét hangsúlyozta. Elvetette a központilag szervezett termelőszövetkezeteket, ugyanakkor támogatta a helyiek önkéntes társulását. Egyetértett az egykori olvasókörök, a népházak és a népkönyvtárak újraindításával, a nemzeti és vallási ünnepek megtartásával. Azt a javaslatot, hogy a Begyűjtési Minisztérium helyett közellátási hivatal legyen, helytelenítette: „közellátási hivatalra sem lesz szükség, tekintettel arra, hogy szabad piac lesz, és mindenki a szabad kereskedelem útján bármilyen terményt vagy bármilyen ennivalót meg tud vásárolni."6 7 A bőbeszédű követeléslistát a helyi vonatkozások és a fogalmazás bumfordi személyessége teszik színessé: „Józsa község dolgozó népe kéri, hogy a most megalakult új kormányban dolgozó paraszt is képviselje, mert a dolgozó parasztság ügyét az lássa legjobban, nem elég az, hogy rámondják, hogy parasztszármazású, és a foglakozása pedig soha nem volt az." A képviseleti demokráciának ez az osztályszempontú megközelítése szocialista örökség lehetett, de benne rejlik a hangoztatott szép elv népi kritikája is: a magukat szocialistának tartó kormányok éppen a szociális elvet sértették meg. A honvédségi egyenruha megváltoztatását „Józsa község dolgozó népe helyesli, annál is inkább, mert már nem lehetett megismerni, amikor egy katonát látott, hogy magyar katonát látott, vagy pedig egy szovjetet". A szovjet minta szolgai másolását ítélték el ezzel. A józsaiak nem kifogásolták, hogy a szarvasmarha levágásához a jövőben is engedélyt kell majd kérniük, csupán a rendelet ésszerű alkalmazása érdekében emeltek szót: „szarvasmarhát is legalább hetenként engedéllyel a községben vágjanak le, mert íme 5-6 esztendeje annak már, hogy szarvasmarha a községben vágva nem volt, valamint kérik azt is, hogy lakodalomra vagy keresztelőre egy selejt borjút, akár üszőt, akár bika, a dolgozó nép sajátjából levághassa". Itt a helyi és a társadalmi érdek egyeztetésének óhaja konstatálható. A tiszagyulaháziak követeléslistája részben hasonló a józsaiékéhoz, részben radi-67 1956 dokumentumai Hajdú-Biharban. I. m. 71-75. A további idézetek is innen valók.
