Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Standeisky Éva: "Forradalomcsinálta népképviseletek" Helyi hatalom az 1956-os forradalomban 1235
1236 STANDEISKY ÉVA mi funkcionáriusok számukra szokatlan és szinte kezelhetetlen helyzetbe kerültek a forradalom kitörése után. Továbbra is követték volna a Budapestről jövő instrukciókat, ezek azonban ellentmondásosak voltak, állandóan változtak, s főként nem a helyi körülmények ismeretében születtek. Október 28-ig az volt a „hivatalos" álláspont, hogy ellenforradalmi erők kihasználva a reformkezdeményezők jó szándékát, puccsal kívánták megdönteni a népi demokratikus rendszert. Ennek megfelelően kellett a helyieknek eldönteniük, hogy minek minősítik az egyre indulatosabb és radikálisabb helyi csoport- és tömegjelenségeket: jó szándékú, rendszerkorrekciós próbálkozásoknak vagy a felhergelt csőcselék rendszerellenes randalírozásának. S e két szélsőség között is lehetett számos átmenet. A helyi vezetőkön múlott, hogyan reagálnak a szokatlan helyzetre. Két megoldás tűnt kézenfekvőnek: a tüntetők, a változást követelők mellé állnak vagy erőszakkal kísérelnek meg gátat vetni a megmozdulásoknak. A döntést számos tényező befolyásolta. Ilyen volt például a vezetők reformhajlandósága, személyes tulajdonságaik — reagáló- és szervezőképességük, a rendkívüli helyzetet kezelni tudó kreativitásuk —, viszonyuk munkatársaikhoz — a közigazgatás, az erőszakszervek vezetőihez —, a helyi szellemi elit képviselőihez stb. Mozgásterük attól is függött, hogy kik voltak a velük szembenállók, milyen elveket képviseltek, hogyan cselekedtek. A helyi események alakulása e bizonytalansági tényezők együtthatásától függött. Az helyi MDP- és tanácsfunkcionáriusok hatalommegtartó kísérletei Az 1950-ben szovjet mintára létrehozott tanácsrendszer a forradalom alatt több lépcsőben alakult át, bomlott le. A legtöbb helyen az 1954-es Hazafias Népfront újjáélesztésében bízó antisztálinista kommunisták voltak azok, akik —jó politikai érzékről téve tanúságot — szorgalmazták a helyi néphatalmi szervek létrehozását: a „nemzeti bizottság" elnevezést is nem egy helyen ők javasolták.2 A helyi párt- és tanácsi vezetők összefogtak a hozzájuk hasonlóan gondolkodó helyi népfrontvezetőkkel, s így ideig-óráig ellenőrzésük alatt tudták tartani az eseményeket, sőt, nem egy településen befolyásolni is tudták a történések menetét. A forradalom első napjaiban, a sztálinizmusban és Rákosiban csalódott kommunisták közül számosan meg voltak győződve arról, hogy ha Nagy Imre — aki szovjet és magyar pártdöntés alapján október 23-án éjjel újra miniszterelnök lett —, visszatérhet az 1953-54-es politikai vonalához, a tömegindulatokat a számukra is kívánatos követelések elfogadásával le tudják csillapítani, és a párton belüli elitcsere után a szocializmus építése „magyar módra" folytatódik majd tovább. A helyi reformhajlandóságú pártbizottsági és tanácsi vezetők úgy gondolták, hogy addig is, amíg Nagy Imre a „pártvezetés foglya", saját településükön a hajdani, Nagy Imre-i reformok szellemében cselekszenek, s a miniszterelnököt pedig táviratokkal, telefonokkal, küldöttségekkel ráveszik arra, hogy zárkózzék fel hozzájuk. A megyei MTI-jelentések alap-2 A forradalom alatt létrejött új, változatos elnevezésű helyhatalmi szerveket összefoglaló néven forradalmi bizottságnak nevezem, az intézményi — munkahelyi — forradalmi szerveket pedig munkástanácsnak.
