Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Standeisky Éva: "Forradalomcsinálta népképviseletek" Helyi hatalom az 1956-os forradalomban 1235
HELYI HATALOM AZ 1956-OS FORRADALOMBAN 1237 ján készült október 27-i összefoglaló a szocializmus megmenthetőségében bízó, reformszellemű kommunisták és párton kívüli híveik nézeteit tükrözi; kiolvasható belőle a kormány késlekedése miatti aggodalom, valamint az a vélekedés, hogy bölcs kormánydöntéssel a jobbratolódás megállítható: „A mozgalom követelései mindenütt csaknem azonosak és lényegükben szocialista demokratikus jellegűek, nem törnek a népi hatalom, a munkáshatalom létére. Ahol a helyi pártszervek magukévá tették a mozgalom célkitűzéseit, ott nem került sor lényegében e szervezetek s egyes személyek elleni megmozdulásokra, s a pártszervek bizonyos konzekvenciák levonásával tevékenyen bekapcsolódtak a helyi forradalmi szervek munkájába. [...] Sürgetőnek látszik a helyi szervek: a forradalmi bizottmányok és munkástanácsok stb. elismerése, főbb követeléseik azonnali megvalósítása, mert csak ez biztosítja, hogy széles tömegek támogatását élvező forradalmi szervek együttműködjenek a kormánnyal."3 A hatalom megtartása érdekében kompromisszumokra hajló helyi kommunista vezetők — várakozásaikkal ellentétben — csupán néhány megyében tudták befolyásolni az eseményeket. A legismertebb példa Miskolc, ahol az 1953-ban váratlanul a hatalom legfőbb körébe került, majd Rákosi visszatértével megyei pártitkárrá visszaminősített Földvári Rudolf kísérelte meg a helyi forradalom csillapítását. Debrecenben — ahogy a korabeli MTI-jelentésben olvasható — a „párt beleegyezésével alakult meg a szocialista forradalmi bizottmány", vagyis a megyei pártbizottság elfogadta az október» 23-i egyetemi diákgyűlés programját.4 A Zala megyei kommunista vezetők is megpróbáltak előre menekülni: már október 23-án követelték Nagy Imre bevonását a vezetésbe.5 Bács-Kiskun megyében október 24-én Wrálták a helyi párt és tanácsi vezetők a Központi Vezetőséget.6 Szegeden október 25-én éjjel a városi párt- és állami vezetők megállapodtak a felkelőkkel, hogy a munkahelyeken munkástanácsokat alakítanak, és ezek képviselőiből városi forradalmi bizottságot hoznak létre.7 A győriek 27-én, Nagy Imre október 28-i deklarációja előtt egy nappal elismerték a forradalmat, a szolnokiak pedig — kissé bizonytalankodva ugyan — már két nappal korábban.8 A győri Ideiglenes Nemzeti Tanács abban is megelőzte a kormányt, hogy egy nappal Nagy Imre nyilatkozata előtt javasolta a falvak lakóinak, hogy köztiszteletnek örvendő helyiekből alakítsanak „a helyi tanácsoknál ideiglenes nemzeti tanácsokat", melyeknek feladata „a közösség értékének gondos megőrzése, a nyugalom és a rend biztosítása".9 A szövegből nem derül ki egyértelműen, hogy a győriek az új szerveket a meglévő tanácsok mellé vagy helyett szán-3 Litván György: Vidéki helyzetkép, 1956. október 23-27. (Forrásközlés) História 1995. 7. 34. 4 Uo. 32. 5 Zala, 1956. október 23. Rendkívüli kiadás. 6 Népújság, 1956. október 24. 7 1956 kézikönyve. I-Ш. köt. Főszerk. Hegedűs B. András. Budapest, 1956-os Intézet, 1996. I. köt. (A továbbiakban: Kronológia.) 95. 8 „Nehéz forradalmi időket élünk, feltámadt a nép igazi alkotóereje." A Nép Lapja október 27-i számát idézi Molnár János: A politikai struktúra változásai 1956 őszén Magyarországon. Párttörténeti Közlemények, 1988. 2. 94. 9 A forradalom hangja. Magyarországi rádióadások 1956. október 23-november 9. Szerk. Varga László, Kenedi János. Budapest, Századvég-Nyilvánosság Klub, 1989. 46.
