Századok – 2006
TANULMÁNYOK - J. Nagy László: Magyarország és az arab térség (1955-1957) 1149
1160 J. NAGY LÁSZLÓ években a Tunézia és Egyiptom közötti feszültség a diplomáciai kapcsolatok megszakításáig is eljutott. Az új magyar kormány azonban az ENSZ-ben folyó vitában számíthatott az arab államok többségének jóindulatú — tartózkodó vagy támogató — állásfoglalására. Mindent meg is tett azért, hogy megnyerje és megtartsa támogatásukat. Ugyanekkor az Egyesült Államok is offenzívába lendült a térségben. Az úgynevezett Eisenhower-doktrína meghirdetése azonban 1957 januárjában igen szerencsétlen időben történt s pillanatnyilag éppen a szovjeteknek kedvezett. Az amerikai elnök ugyanis éppen akkor beszélt „hatalmi vákuumról" a Közel-Keleten, amikor az arab nacionalizmus addig nem látott méreteket öltött és minden korábbinál nagyobb erőt képviselt. A térség országai megalázónak tartották, hogy a doktrína szerint ők tulajdonképpen alkalmatlanok saját ügyeik intézésére, gyámra van szükségük. Ugyanakkor az amerikai, a francia és a brit sajtó erőteljes nyomást gyakorolt Egyiptomra és Szíriára, és személyesen Nasszerre, akit azzal vádoltak, hogy a Szovjetunió csatlósa lett és a kommunizmus behatolását készíti elő a térségben. Különösen Szíriára nehezedett minden tekintetben óriási nyomás. A nyugati és a Nyugat-barát arab politikusok körében ez időben már-már evidensnek tekintették, hogy Szíria a kelet-európai országokhoz hasonlóan a Szovjetunió csatlósává vált. Kétségtelen, hogy az ország vezetői a legradikálisabban nyilvánították ki szovjetbarátságukat. A cenzúra például a legcsekélyebb kritikai észrevételt sem engedte meg a sajtóban a Szovjetunióval szemben.51 A szírek mutatkoztak a legintranzigensebbnek az arab államfők bejrúti csúcstalálkozóján (ahol Magyarországról nem esett szó) is. A jól értesült libanoni francia nagykövet szerint a szír államfőre még az sem volt semmilyen hatással, amikor Camille Chamoun libanoni elnök egy „közel-keleti Korea" rémképét festette fel.52 A szovjetek később is határozottan kiálltak a nagyon szorult helyzetben lévő Szíria mellett. Amikor a török hadsereg a nyár folyamán felvonult a szíriai határ mentén, s a CIA is a rendszer megdöntésén fáradozott, Moszkva nyilatkozatban közölte, hogy megvédi Szíriát. A nyomaték kedvéért hadihajókat is küldött a térségbe. így nem lehet csodálkozni azon, hogy a szíriai vezetés, de a közvélemény is a kelet-európai krízis folyamán végig feltétlen szovjetbarátságot tanúsított. „Szinte azt lehet mondani — olvashatjuk a damaszkuszi magyar követ jelentésében —, hogy a jelenlegi szír sajtó tartalma és hangja nem sokban különbözik a népi demokratikus országok sajtójá tói."53 Libanonban más volt a helyzet. Az ország hagyományosan Nyugat-barát vezetése most is az Egyesült Államok mellé állt, elfogadta az Eisenhower-doktrínát és elítélte a szovjet beavatkozást Magyarországon. A „Közel-Kelet Svájca"-ként is emlegetett országban — hasonlóan Szíriához — szigorú cenzúra működött. Ám ellenkező előjellel: csak a nyugati hírügynökségek információit engedték közölni. A közvélemény azonban nem követte a politikai vezetőséget, 51 Louis Roché bejrúti francia nagykövet levele Pineau-nak (1956. december 1.). CAD, Ministre des Affaires Étrangères, Poste diplomatique Beyrouth, 187-18/2. sz. 52 M. Louis Roché, Ambassadeur de France à Son Excellence M. le Ministre des Affaires Étrangères, beyrouth le 16 novembre 1956. uo. 53 MOL, XIX-nJ-1-j, Szíria 1945-1964, 4. dob. 5/1/1957. sz.
