Századok – 2006
TANULMÁNYOK - J. Nagy László: Magyarország és az arab térség (1955-1957) 1149
MAGYARORSZÁG ÉS AZ ARAB TÉRSÉG (1955-1957) 1159 elkövetett hibákat sem hajlandó tudomásul venni. Megállapíthatjuk, hogy a magyar-egyiptomi kapcsolatokat nem befolyásolták az eseményeink. Külpolitikai aktivitásunk nemzetközi méretekben való kifejlesztésekor Egyiptom részéről nem fogunk elutasítást találni."4 5 Az idézett jelentés Nagy Imrének és társainak a jugoszláv követségről történt elhurcolása után született. Az esemény megrázta ugyan egy pillanatra az arab közvéleményt — főként a politikusokat —, de a Magyarországhoz és a Szovjetunióhoz fűződő politikájukon nem változtatott. Nagy Imre semlegességi nyilatkozatát úgy értelmezték — például az Al-Gumhurijja című egyiptomi lap —, hogy a magyar kormány a közel-keleti britfrancia agresszióval szemben is semleges lenne. A lapok a magyar kormányfő és társai Romániába történő elhurcolását tényszerűen közölték, hangsúlyozták a Belgrád és Moszkva közötti feszültséget, amit az váltott ki, hogy a szovjetek felrúgták az egyezséget.4 6 A La Vigie Marocaine „szégyenletes cselekedetnek" minősítette a politikusok elhurcolását.47 A lapok közölték Nehru felháborodott nyilatkozatát az esetről. Az Al-Watan című tunéziai újság összevetette a franciák október 22-i emberrablási akciójával, s megállapította, hogy ezt az új politikai módszert a franciák vezették be. A francia kormány tiltakozása és felháborodása Nagy Imre és társai elhurcolása miatt hiteltelennek tűnik és csak újabb bizonyítéka hipokrita magatartásának. „Az emberrablás az emberrablás. Nincs különbség a francia és az orosz emberrablás között"48 - fejeződik be a cikk. A nyugati hatalmak hipokrita magatartását a leghatározottabban Burgiba ítélte el. A tunéziai miniszterelnök november 9-én rádióbeszédben fejtette ki véleményét a magyarországi eseményekről. Ezt röviddel ezután az ENSZ-ben is megismételte: „A Szovjetunió a legbrutálisabb, legembertelenebb módon avatkozott be Magyarországon, hogy elnyomja a magyar nép lázadását. Mialatt egyes országok felháborodnak azon, ami Egyiptomban lezajlott, mások azon háborodnak fel, ami Magyarországon történt. Ez a felháborodás nem tűnik őszintének. A nemzetközi kapcsolatokban a kétszínűség romboló és veszélyes. Teljesen egyetértek Guy Mollet-val — bár ez ritkán fordul elő — abban, hogy szolgaságban nincs béke. Ez egészen biztosan igaz Magyarországra. Akkor miért lenne másként Algériával kapcsolatban?"49 Tunézia Mondzsi Szlim révén tagja lett az ENSZ magyar ügyet vizsgáló úgynevezett ötös bizottságának. Emiatt az ígéretesen indult magyar-tunéziai kapcsolatok egy időre megszakadtak.5 0 Burgiba, akinek nyugatbarátsága közismert volt, elhatárolódott a szovjetbarát Nasszertől és annak pánarab nacionalizmusától. Politikai ellenfelét, a nasszeri vonalat követő Szalah ben Juszefet kizárta az Új-Desztur Pártból és 1956 elején kairói száműzetésbe kényszerítette. A következő 45 Egyiptom viszonyulása a szocialista táborhoz magyar események nyomán (Kairó, 1957. február 6.). MOL, XK-J-l-j, Egyiptom 1945-1964, 5. dob., 00930. sz. 46 Bourse Égyptienne, 1956. november 27. 47 La Vigie Marocaine, 1956. november 24. 48 CAD, Ministère des Affaires Étrangères, Ambassade de France à Tunis, Analyse de la presse arabe tunisienne, Al-Watan, le 30 novembre 1956. Mikrofilm G 63. sz. Institut Supérieur d'Histoire du Mouvement National Tunisien. Tunis. 49 Action, 1956. november 12. 50 A Le Petit Matin c. tunéziai lap 1956. október 30-i száma a magyarországi hírek mellett arról is tudósított, hogy a Tuniszi Vásáron Magyarország 30 millió frankos szerződést kötött Tunéziával.
