Századok – 2006
TANULMÁNYOK - J. Nagy László: Magyarország és az arab térség (1955-1957) 1149
1156 J. NAGY LÁSZLÓ nak. Megosztotta, elterelte a kormány háborús politikáját támogató közvélemény figyelmét. Párizs ettől függetlenül igyekezett kihasználni a helyzetet romló külpolitikai pozíciójának javítására. Erre annál is inkább szüksége volt, mert ENSZ-nagykövete figyelmeztetett, hogy hazája megítélése nagyon rossz. Christian Pineau külügyminiszternek küldött beszámolójában komor képet festett az ország elszigetelt helyzetéről: a nemzetközi közvélemény reakciósnak tartja Franciaország algériai politikáját, a szuezi ügyben nem számíthat Washingtonra, s az Athos-ügyben, amelyet az ENSZ elé vitt, is csak kényszeredett támogatásra van kilátás, mivel a „szövetségi szolidaritás" nem működik. Sőt — véli, s nem alaptalanul — az Egyesült Államok „Tunéziában és Marokkóban a helyünkbe akar lépni". A kelet-európai események viszont jó alkalmat szolgáltatnak Franciaország helyzetének könnyítésére, „ezért az oroszok nehézségeit a lehető legjobban ki kell használni az ENSZ-ben".29 A külügyminiszter 31-én, miután az Egyiptom elleni támadás elkezdődött, a francia ENSZ-nagykövetnek adott instrukciókban felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar ügyet felszínen kell tartani, vigyázni kell, nehogy a szuezi ügy elhomályosítsa azt: „Mert ha így történne, akkor ellenfeleink malmára hajtanánk a vizet, és azt az érzést keltenénk a közvéleményben, hogy a [Biztonsági] Tanács nem érdeklődik a magyarországi helyzet iránt. Ha a Tanács Szuez kapcsán rendkívüli ülést tart, akkor kérje a magyar kérdés felvételét is."3 0 Az Egyesült Államokat morális szempontból is nagyon zavarta a brit-francia katonai akció a Közel-Keleten, hiszen annak támogatása esetén a szovjetek magyarországi intervenciójának elítélése nem tűnt hitelesnek. Amikor a francia nagykövet október 30-án átadta Dullesnak miniszterelnöke üzenetét a támadásról, az amerikai külügyminiszter felindultságában a tervezett brit-francia intervenciót a Magyarországon alkalmazott szovjet totalitarianizmushoz hasonlította.3 1 A NATO is rendkívül mértékben neheztelt Párizsra és Londonra, hiszen a háború megindításáról előzőleg nem konzultált a tagországokkal. Lord Ismay NATO-főtitkár az Atlanti Tanács rendkívüli ülésén úgy minősítette a brit-francia katonai intervenciót, mint ami „a legnagyobb veszélyt jelenti az atlanti szolidaritásra a paktum létrejötte óta".3 2 Az egyiptomi sajtó kiemelt helyen közölte Eisenhower nyilatkozatát, amelyben elítélte és hibának minősítette a brit-francia intervenciót. A kommentátorok hozzátették még, hogy „Egyiptom maga mögött tudja a Szovjetuniót, a népi demokráciákat és a bandungi államokat".33 A szuezi háború idején a Magyarországról szóló hírek háttérbe szorultak az arab országok sajtójában, de továbbra is rendszeresen jelentek meg róluk információk. Tudósított az arab sajtó az újabb szovjet beavatkozásról, a fellángolt harcok-29 Bertrand, Cornet-Gentille francia ENSz-nagykövet levele Christian Pineau külügyminiszternek (1956. október 27.). Közli: Documents Diplomatiques Français. (A továbbiakban: DDE) 1956. Vol. I-III. Paris, Imprimerie Nationale, 1988-1990. III. köt. 55-56. 30 Pineau levele Cornet-Gentille-nak (1956. október 31.). Közli: DDF 1956. III. köt. 121. 31 Hervé Alphand washingtoni francia nagykövet levele Pineau-nak (1956. október 30.). Közli: DDF 1956. III. köt. 93. Dulles a találkozó végére visszanyerte önuralmát és visszavonta a minősítést. 32 Franciaországak a NATO Tanácsa mellett akkreditált állandó képvislője, Alexandre Parodi levele Pineau-nak (1956. október 31.). Közli: DDF 1956. III. köt. 125.. 33 Bourse Égyptienne, 1956. november 1.
