Századok – 2006
TANULMÁNYOK - J. Nagy László: Magyarország és az arab térség (1955-1957) 1149
MAGYARORSZÁG ÉS AZ ARAB TÉRSÉG (1955-1957) 1157 ról, Nagy Imre felhívásáról a világ népeihez, a Varsói Szerződésből történő kilépésről, s arról, hogy „Kádár János ellenforradalmi kormányt alakított".34 Az arab országok közvéleménye, de a politikusai is nyomban összefüggést állapítottak meg a magyarországi és a közel-keleti események között. Az Asz-Szabah november 7-én Magyarország drámája című cikkében a következőket írta: „Az Egyiptom elleni angol-francia-izraeli agresszió bátorította az oroszokat, hogy leverjék a magyar forradalmat."3 6 A kairói magyar követség is arról számolt be, hogy az egyiptomi vezető körök is összefüggést látnak a magyarországi és a közel-keleti események között: „Azt tartják, hogy Anglia és Franciaország a magyar üggyel Közép-Európában kívánta lekötni a Szovjetuniót, hogy szabadon cselekedhessenek Egyiptom viszonylatában".3 6 Az egyiptomi vezetést foglalkoztatták a magyarországi események, aggasztotta őket a szovjetek magatartása, intervenciója. Nehéz helyzetbe hozta őket, akik ugyanúgy, mint a magyar felkelők, a nemzeti függetlenséget védték. Haled Mohieddin, a kormányhoz közel álló Al-Missza című esti lap főszerkesztője el is mondta a magyar követnek, hogy a kormányt a magyarországi események „tartózkodóbbá tették a Szovjetunióval szemben, de bizonyos mértékben fájlalták a magyar eseményeket, mert a Szovjetunió elleni nyugati vádak nehezebbé tették számunkra a Szovjetunióval való együttműködést".37 A francia külügyminisztériumban is úgy látták, hogy bár a szovjetek magyarországi beavatkozása valamelyest módosította egyes, a bandungi csoporthoz tartozó államok Moszkvával szembeni magatartását, „Franciaország és Nagy-Britannia viszont egész Ázsiában nagyon kompromittálódott".3 8 Az algériai felkelők sem foglaltak állást a magyarországi eseményekkel kapcsolatban, bár „a munkások és a népi tömegek ellen fellépő bármilyen kormányt elítéltek" - olvashatjuk Juszef Szaadinak, az algíri FLN vezetőjének a visszaemlékezéseiben.3 9 Véleménynyilvánításukat akadályozta saját problémájuk súlyossága és az információhiány (Magyarországról csupán annyi derengett számukra, hogy köze lehetett az Osztrák-Magyar Monarchiához), a francia nyelvű sajtónak pedig, amely ellenséges volt velük szemben, nem hittek. Am magatartásukat az is befolyásolta, hogy nem akarták kritizálni Moszkvát, hiszen csak tőle remélhettek támogatást, illetve semmiképpen sem akarták kompromittálni Moszkva óvatos nyitását az algériai probléma irányában. A Szovjetunió verbálisan heves antikolonializmusa ellenére sem tanúsított különösebb érdeklődést az algériai nemzeti felszabadító háború iránt, gyakorlatilag francia belügynek tekintette azt. Amikor 34 Bourse Egyptienne, 1956. november 4.; La Dépêche Tunisienne, 1956. november 3., 7.; Journal d'Alger, 1956 november 3. és 4. 35 La Dépêche Tunisienne, 1956. november 8. 36 Egyiptom viszonyulása a szocialista országokhoz a magyar események nyomán (Kairó, 1956. december 7.) MOL, XIX-J-1-j, Egyiptom 1945-1964, 5. dob., 00930. sz. 37 Uo. Az egyiptomi hatóságok betiltották például a szovjet filmhetet, hogy ezt tehessék a magyar forradalomról szóló amerikai filmek vetítésével is. 38 La crise de Suez et les pays d'Asie-Océanie (Párizs, 1956. november 21.). Centre des Archives diplomatiques de Nantes (CAD), Ministre des Affaires Étrangères, Poste diplomatique Beyrouth, Intervention franco-britannique en Egypte. 187. 18/2. sz. 39 Yacef Saadi: La bataille d'Alger. 1. k. Casbah Editions, Alger 1997. 325.
