Századok – 2006
TANULMÁNYOK - J. Nagy László: Magyarország és az arab térség (1955-1957) 1149
MAGYARORSZÁG ÉS AZ ARAB TÉRSÉG (1955-1957) 1155 az első oldalra kerültek, később már csak a tudósítások címe szerepelt a címlapon, majd az is a belső oldalalakra került. Az első híradásokban szerepelt Nagy Imre, a Sztálin-szobor ledöntése, az összecsapás a rendfenntartó erőkkel és a szovjet beavatkozás. Egy-két nappal később már arról tudósítottak, hogy több ezer halálos áldozata van a felkelésnek, Nagy Imre nemzeti kormányt alakított, a magyar hadsereg a néppel van. Az október 29-i lapszámok a felkelés győzelméről szóltak: „A magyar nemzeti felkelés diadalmaskodott" (Bourse Égyptienne), „A szovjet csapatokat kivonják az országból, Nagy Imre győzött" (Journal d'Alger), „A helyzet kezd világossá válni Magyarországon, a szovjet csapatok elhagyják Budapestet" (La Dépêche Tunisienne). Ugyanakkor minden lap azt is megjegyezte, hogy Nagy Imre nem teljesen ura a helyzetnek, elveszítheti az események irányítását. Október 29-én az első oldalon jelent meg az a hír — majd másnap a cáfolat —, hogy Puskás Ferenc a felkelők oldalán harcolva elesett.26 A hírek szinte kivétel nélkül a Budapesten történtekre vonatkoztak, ritkán esett szó a vidéki eseményekről (Miskolcról történt említés). A cikkeket a nagy világlapokban közölt fényképek illusztrálták: romos Budapest, szétlőtt Kilián laktanya, szovjet tankok, a Köztársaság téri pártház a lincselés után, a mosonmagyaróvári sortűz áldozatai. Politikusok — Nagy Imre, Kádár János, Mindszenty József, Gerő Ernő, Kéthly Anna — fotóit szintén közölték a lapok. Október 31-én minden sajtóorgánum azt közölte, hogy Magyarországon győzött a forradalom (ekkor már ezt a kifejezést használták), a szovjet csapatok elhagyták Budapestet. Ekkor azonban már nem csupán az arab országok és Európa, de az egész világ figyelme a Közel-Keleten kirobbant háborúra irányult. Október 16-án Anthony Eden brit miniszterelnök és külügyminisztere, Selwyn Lloyd magánjellegű, négyszemközti megbeszélést folytatott Párizsban francia kollégáival, Guy Mollet-val és Christian Pineau-val. A megbeszélésről hivatalos jegyzőkönyv nem készült, csak egy Lloyd által készített személyes és bizalmas feljegyzés. A megbeszélések eredményeként London is a háború mellett döntött és — ha nehezen is — elfogadta Izrael részvételét is. A Sèvres-ben tartott (október 22-23-án) hármas találkozón ehhez képest semmi új nem született, csupán pontosították az október 16-i döntést és annak hitelesített másolatát megkapták az izraeli politikusok is.27 Az izraeli részvétel, az a franciáktól származó terv, hogy Izrael támad, a két európai hatalom pedig a harcoló felek szétválasztásának, a béketeremtésnek az ürügyén majd beavatkozik, nem volt ismeretlen az arab országok közvéleménye előtt. Az Asz-Szabah című tunéziai lap szeptember elején már megszellőztette. A következőket írta : „Egyes nyugati hivatalokban az a hír kering, hogy Izrael támadja meg az arabokat, a nyugatiak pedig majd »békét« teremtenek."2 8 A magyar felkelés egyáltalán nem kedvezett a Közel-Keletet prioritásként kezelő nagyhatalmaknak, különösen nem Franciaországnak és Nagy-Britanniá-26 A magyar futball rendkívül népszerű volt az arab országokban is, különösen Egyiptomban. 1954. január végén, február elején pl. Honvéd néven a magyar válogatott turnézott itt. A magyar futballisták népszerűségére jellemző, hogy Mohamed Naguib elnök is fogadta őket. 27 Bemard: i. m. 243. 28 Idézi: La Dépêche Tunisienne, 1956. szeptember 5.
