Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Krahulcsán Zsolt: A politikai rendőrség pártellenőrzése 1954-1958 1123
1146 KRAHULCSÁN ZSOLT kai intézkedett, így nem is voltak akcióképes, cselekvőképes káderek a megfelelő pillanatban, ezért a párttagokon (pártszerveken, Adminisztratív Osztályon stb.) keresztül kell biztosítani a párt érdekeit. Ezért helyeződik nagyon nagy hangsúly a káderkérdésekre, a személyzeti munkára, megnő — vagy ha úgy tetszik, megmarad — az interperszonális kapcsolatok jelentősége is. A pártellenőrzést az ott dolgozó párttagokon keresztül kívánták megvalósítani, mert a párttestületek nem utasíthatták (se közvetve, se közvetlenül) az állambiztonsági szerveket, hiszen nem voltak felettes hatóságaik. A korszakban elfogadott — idealizált — nézet szerint, mely később párthatározattá is vált, a pártban csak a párt tagjaira vonatkozó határozatot hoztak, így a tagok meggyőző erején és képességén múlt, hogy az elfogadott határozat valósággá vált-e. Az 50-es évek elején — szovjet mintára és szovjet tapasztalatok alapján — kialakított nómenklatúra-rendszer a pártapparátust, a kádermunkát az államigazgatás pártirányításának és -ellenőrzésének szolgálatába állította. „A párt az államszerveket elsősorban az államhatalom vezető posztjain lévő kommunistákon keresztül irányítja, az államvezetés kulcspozícióit a párt vezető szerveinek határozata alapján töltik be."7 5 A párt hatalmának gyakorlását, befolyásának biztosítását szolgálták tehát az ún. hatásköri listák. A különböző szintű pártszervek és pártszervezetek káderhatásköri, illetve véleményezési jogköri listái alkották a nómenklatúrarendszert és meghatározták az egyes pozíciókba, funkciókba történő kinevezések, felmentések feletti rendelkezési jogosultságokat. A Rákosi-rendszerben csak a vezető párttestületeknek volt káderhatásköri joga, így a Politikai Bizottságnak, a Titkárságnak (Szervező Bizottság), a Központi Vezetőségnek ezzel szemben 1956-ig nem volt tényleges (saját) hatásköri jogosultsága, jóllehet a PB, a Titkárság és a SzB káderkérdésekben a KV nevében járt el.7 6 A téma tárgyalásakor megkerülhetetlen a szovjet tanácsadók szerepének vizsgálata is, de azon túl, hogy a BM Kollégiumának üléseiről készült határozati jegyzőkönyvek tanúskodnak jelenlétükről, az állambiztonság pártellenőrzésében, irányításában betöltött szerepükről, a folyamatokra gyakorolt hatásukról csak feltételezéseink lehetnek.7 7 A belügyi szervek pártellenőrzéséről kialakított képünk viszont árnyaltabb lesz, ha a szabályozást megpróbáljuk összevetni a megvalósult gyakorlattal. Ugyanis a pártellenőrzés, pártirányítás egyik sajátos formája volt a közvetlen beavatkozás, amire írásos dokumentumokban eddig alig-alig találtunk példát. Münnich Ferencnek a minisztertanács elnökének helyetteseként, a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek felelőseként 1957. január 29-én kiadott utasítására megszüntettek egy gyilkossági ügyben tartó nyomozást. A vádlottat sza-75 Az MDP Titkárságának határozatai a központi pártapparátus átalakítására, illetve a kádermunka átszervezésére (1950. március 22. és 29.). MOL, M-KS, 276. fond, 54/91. és 92. ő. e. 76 Bővebben 1. T. Varga György - Szakadát István: íme, a nomenklatúrák! Társadalmi Szemle, 1992/3. sz. 73-95. 77 A Belügyminisztérium Kollégiumának ülései, 1953-1956. I. köt. i. m. 45-50. Bővebben 1. A magyar Belügyminisztérium szovjet tanácsadói. Dokumentumok. Közli: Kajári Erzsébet. Múltunk, 1999/3. sz. 220-232. 78 Jelentés Wachtel Domokos meggyilkolása ügyében. (1957. március 22.). ÁBTL, Vizsgálati dossziék (3. 1. 9.), V-141823. 86. f.
