Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Krahulcsán Zsolt: A politikai rendőrség pártellenőrzése 1954-1958 1123
A POLITIKAI RENDŐRSÉG PÁRTELLENŐRZÉSE (1954-1958) 1147 badlábra helyezték, egyszersmind megtiltották, hogy társai ellen eljárást indítsanak.7 8 A vádlottak karhatalmisták voltak, akik 1956. december 15-én — egyértelműen nyereségvágyból (a lakásáért) előre megfontolt szándékkal — megölték Wachtel Domokos kelmefestőt. Az elsőrendű vádlott, Márász Alexander főhadnagy ellen december 18-án adták ki a körözést, miközben ő november első napjaitól kezdve a karhatalomnál (Budai Forradalmi Karhatalmi Ezred) teljesített szolgálatot. Bár ügyéről — mint azt az ügyészség is megállapította — „a felsőbb vezetés minden egyes tagja tud", Márászt mégsem lehetett letartóztatni, mert, úgymond, „Münnich elvtárstól van ajánlóleve".79 Márászt és társát, Nagy Ferencet március 19-én vették végül őrizetbe,8 0 harmadik társukat, Balogh Benjámint április 26-án helyezték előzetes letartóztatásba. A BM Politikai Nyomozó Főosztálya május 24-i jelentésében azonban már Nagy és Balogh szabadlábra helyezését javasolta, amit a Fővárosi Katonai Ügyészség jóváhagyott, Márászt viszont átadták a Fővárosi Katonai Ügyészségnek. Érdekesség, hogy az első vádiratot a katonai főügyész nem fogadta el és vádemelést rendelt el a korábban szabadlábra helyezett két másik karhatalmista ellen is. A jelentés szerint a katonai főügyész ezt előzőleg Tömpe István miniszterhelyettessel is megbeszélte.8 1 Végül Márászt — kegyelmi kérvénye elutasítása után — 1958. február 26-án kivégezték. Messzemenő következtetést a fenti esetből levonni nem lehet, de az kiderül, hogy két esetben is (Münnich, illetve Tömpe esetében) személyesen az MSZMP 1KB, illetve IIB tagjai avatkoztak bele a folyamatba, előbb a vizsgálati, később az ügyészi szakban. Míg nem szilárdult meg az új államhatalom, illetve szükség volt a karhatalomnál a Márászhoz hasonlókra a megfélemlítés, a terror légkörének kialakításához, addig Münnich „védte" Márászt, miután azonban konszolidálódni látszott a belpolitikai helyzet, a kompromittálódott káderektől igyekeztek minél előbb megszabadulni. A belügyi szervek pártszervezeteinek, illetve a pártellenőrzés egyéb szerveinek szerepéről azonban ebben a konkrét esetben sem találunk utalást az iratokban. 79 A budapesti V ker. ügyészség hivatalos feljegyzése. (1957. február 8.). ÁBTL, 3. 1. 9., V-141823. 56. f. 80 Hogy miért éppen március 19-én, arra halvány utalást jelenthet egy cédula, mely Márász vizsgálati anyagához lett csatolva: „Gerő elv. Márász Alexandert őrizetbe kell venni, de 15-e után. Szalma." Elképzelhető, hogy az állambiztonsági szervek a Márciusban Újra Kezdjükl-mozgalmat akarták megvárni. L. Jelentés Wachtel Domokos meggyilkolása ügyében (1957. március 22.). ÁBTL, 3. 1. 9., V-141823. 86. f. 81 Jelentés Wachtel Domokos meggyilkolása ügyében (1957. július 1.). ÁBTL, 3. 1. 9., V-141823. 102. f. 82 Javaslat a Titkárságnak delegáció kiküldésére a Szovjetunióba (1959. április 6.). MOL, M-KS, 288. fond, 30/1. ő. e. 83 Biszku Béla miniszterelnök-helyettes összefoglaló jelentése a belügyi és igazságügyi szervek vezetői számára a volt államvédelmi és igazságügyi szervek szerepéről a személyi kultusz idején a munkásmozgalmi emberek ellen elkövetett törvénysértésekben (1962. november 14.). Közli: Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez 1. Szerk. Horváth Ibolya, Solt Pál, Szabó Győző, Zanathy János, Zinner Tibor. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1992. 676-725. 84 Az államigazgatás fejlesztésére és az állami munka pártirányítására vonatkozó KB irányelvek tartoznak ide. L. Az államélet pártirányításának kérdései (1970. október 20.). MOL, M-KS, 288. fond, 5/529. ő. e.
