Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Krahulcsán Zsolt: A politikai rendőrség pártellenőrzése 1954-1958 1123
A POLITIKAI RENDŐRSÉG PÁRTELLENŐRZÉSE (1954-1958) 1143 A Titkárság 1957. augusztus 9-én első napirendi pontként tárgyalta meg a javaslatot. A vita során Kádár a fenti gondolatokat nem tudta értelmezni, zavarónak találta. „A második bekezdésnek a vége pedig számomra teljesen érthetetlen. Egyszerűen nem tudom, mit jelent. Az egész bevezetést helyettesíteni lehetne egy jó mondattal, utalva arra, hogy a belügyi munka olyan nagy fontosságú, hogy ott minden vonatkozásban biztosítani kell a pártellenőrzést."6 6 Kádár itt is gyakorlatilag a politikai megbízhatóság elsődlegességét hangsúlyozta. A vitában a javaslat előadója — Bíró György — megpróbálta megmagyarázni a Kaszás Ferenc által jegyzett dokumentum bevezető sorait. Szerinte ez a Belügyminisztériumban a pártellenőrzéssel szemben tapasztalható ellenállást csökkentené és egyértelművé tenné az „erőviszonyokat". Ráadásul a megyei és járási pártbizottságoknál „nem igazán értik a belügyi munkát" és a javaslat fenti megfogalmazása hathatósabb segítséget nyújtana a pártkáderek számára - érvelt Bíró.6 7 A pártirányításra vonatkozó javaslat titkársági vitája során abban minden hozzászóló egyetértett, hogy ez lényegében megismétli az egy évvel korábbi párthatározatot, és újat gyakorlatilag nem mond. Kisebb vita alakult ki, hogy így van-e értelme újabb határozatot hozni, de Kádár végül az új dokumentum mellett döntött. A vita során az is felmerült, hogy hangsúlyozottan szerepeljen a határozatban „az ellenség elleni harc" kitétele, melyet Kádár azzal egészített ki — és a határozat érdemi részében is szerepeltetett —, hogy a belügyi szervek munkája soha ne irányuljon a párt- és a munkásosztály ellen, és fokozottan ügyeljenek a törvényesség betartására. Ezért a határozat utolsó pontja új címmel kívánta kiküldeni a már 1956. augusztus 6-án megjelentetett MDP KV határozatot,6 8 amelyet végül valóban új címmel ismételtek meg.6 9 Az egykori AVH-sok és az új BM-esek közötti rivalizálás, pozícióharc, az intrikák nem tették lehetővé, hogy egységes álláspont alakuljon ki akár a párt közvéleményében, akár a Belügyminisztériumban az államvédelmi szervek múltbeli tevékenységének értékelése kapcsán. „Ugyancsak károsan hatnak a munkára az államvédelem múltbeli tevékenységének pártértékelésével szemben álló, vagy azt különböző okokból támadó nézetek, valamint az olyan álláspontok, amelyek az ellenség elleni harcban mutatkozó gyengeségeket nem a munka fogyatékosságaiban látják, hanem abban, hogy valamely testületnek nincs megfelelő pozíciója. Ezeket a párt politikájától idegen, és a párt helyes politikájának gyakorlati megvalósítását akadályozó nézeteket következetes elvi politikai harcban le kell küzdeni és szükség esetén adminisztratív rendszabályokat is alkalmazni kell.'"7 0 Kádár Jánost személyes tapasztalatai (is) motiválhatták, hiszen 66 Jegyzőkönyv a Titkárság 1957. augusztus 9-i üléséről. Közli: Az MSZMP KB Titkárságának jegyzőkönyvei, 1957. július 1. - december 31. Gond., jegyz., bev. tan. Horváth Sándor, Majtényi György, Tóth Eszter Zsófia. Napvilág, Budapest, 2000. 87-116. 67 Uo. 68 L. 40. jegyz. 69 A Titkárság 1958. február 14-i határozata a Belügyminisztérium nyomozószervei és az Ügyészség eljárásának szabályozásáról a párt választott szerveibe és a párt apparátusába befurakodott ellenséges személyek üldözése során. MOL, M-KS, 288. fond, 7/22. ő. e. 70 Jelentés a BM pártszervezetének munkájáról (1957. december 12.). MOL, M-KS, 288. fond, 7/19. ő. e.
