Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Krahulcsán Zsolt: A politikai rendőrség pártellenőrzése 1954-1958 1123
1144 KRAHULCSÁN ZSOLT neki — amellett, hogy hatalma megszilárdítása érdekében nagy szüksége volt az egykori AVH-s beosztottak, a belügyi apparátus támogatására — el is kellett határolódnia a szektás nézeteket vallóktól, de egyúttal meg is kellett nyernie őket. Mindenesetre az idézet jól mutatja, hogy a múlt értékelése, illetve annak másként értelmezése hatalmi, bizalmi kérdés volt. Gyakorlatilag az új pártvezetés legitimitását vonta kétségbe az, aki az államvédelem múltbeli tevékenységét másként ítélte meg, mint Kádár és köre. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1957. december 17-i határozatában értékelte az állambiztonsági munkát.7 1 A határozat — amellett, hogy igyekezett megnyugtatni az egykori beosztottakat — a belügyi állomány körében jelentkező „helytelen nézetek", a régi AVH iránti nosztalgia, a párt hivatalos értékelésétől eltérő álláspontot vallók ellen irányult. Ekkor Kádár még keményebben fogalmazott. „Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy bizonyos szektás, stb. hangot itt nem szabad megengedni. [...] Le kell küzdeni az ilyen szembenállást a Központi Bizottság, vagy a kormány vonalával. Ha makacs esetekről van szó, eltávolítással, vagy más büntető rendszabállyal ennek véget kell vetni."7 2 Az „adminisztratív rendszabályok" emlegetése ugyanakkor egyértelmű fenyegetést jelentett a máshogy vélekedőkre, holott épp Kádár az, aki a pártfunkcionáriusok elleni államvédelmi munka szabályozásakor elveti ezt az eszközt. Az 1958. február 14-i titkársági határozat7 3 indoklása megegyezett az 1956. augusztus 6-i KV-határozat szellemiségével. Ekkor is alapvetően az 1945-1953 közötti években előfordult törvénysértések megismétlődésének, valamint a párton belüli harc adminisztratív útra való terelésének megakadályozását hozták fel érvként, és tartalmilag is a korábbi határozatot ismételték meg. A titkársági vita során Kádár így érvelt: „Megmondom, az egész határozat olyan, hogy ilyen biztosítékra a régi hibák ellen szükség van. Persze jelenleg ilyen természetű hibák nincsenek. Itt lényegében arról van szó, hogy a párton belüli nézeteltéréseket ne oldják meg adminisztratív eszközökkel." Marosán György szerint pedig a határozat egy idő után érvényét fogja veszíteni: „Persze azt is látni kell, hogy pár év múlva nem kell ettől félni, de most még igen".7 4 Összegzés Dolgozatomban a politikai rendőrség pártirányításának többszempontú vizsgálatára tettem kísérletet. Milyen változások történtek a szereplők egymás közti viszonyrendszerében, milyen eseményhez köthetők ezek a változások, 71 A Politikai Bizottság 1957. december 17-i határozata az állambiztonsági munka néhány kérdéséről. MOL, M-KS, 288. fond, 5/56. ő. e. 72 Jelentés az állambiztonság értékeléséről. Jegyzőkönyv a PB 1957. december 17-én megtartott üléséről. MOL, M-KS, 288. fond, 5/56. ő. e. 73 A Titkárság 1958. február 14-i határozata a Belügyminisztérium nyomozószervei és az Ügyészség eljárásának szabályozásáról a párt választott szerveibe és a párt apparátusába befurakodott ellenséges személyek üldözése során. MOL, M-KS, 288. fond, 7/22. ő. e. 74 Jegyzőkönyv a Titkárság 1958. február 14-én megtartott üléséről. MOL, M-KS, 288. fond, 7/22. ő. e. Marosán György jóslata nem vált be, mert a fenti határozatot a KB Titkársága 1964-ben megismételte.