Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Krahulcsán Zsolt: A politikai rendőrség pártellenőrzése 1954-1958 1123
A POLITIKAI RENDŐRSÉG PÁRTELLENŐRZÉSE (1954-1958) 1131 pártszervek sem az Adminisztratív Osztály, kerületekben az Admin. munkatársak nem ellenőrzik az államvédelmi területet. A KV határozat megjelenése után sem lett ellenőrizve az ellenség elleni harc, a személyi állomány erkölcsi, politikai helyzete, felkészültségük és tevékenységük. Vannak olyan kerületek is — pl. VII., VIII. kerület, — hogy hosszú hónapokig a PVB első titkára nem számoltatja be az ÁV vezetőit. Az eddigi tapasztalatok alapján le lehet szögezni, hogy e fontos terület Budapesten pártellenőrzés nélkül maradt."23 A magyarázatot egy másik — szintén a Budapesti Pártbizottság Adminisztratív Osztálya által készített — dokumentum adja meg. „A káderügyeket nem beszélik meg az illetékes pártszervekkel, azok tudta nélkül váltanak le, neveznek ki, küldenek iskolára kádereket. A KV határozatában megjelölt jelentéseket, tájékoztatókat nem adják ki rendszeresen (főleg a kerületekben). Az AV alosztályvezetők sok esetben »konspirálnak« a kerületi PVB-ok felé informálás helyett ők kérnek információt. Ez főképp abból ered, hogy a szakmai vezetés részéről nem ismertették és magyarázták meg kellően a beosztottaknak a KV határozatát." A Budapesti Pártbizottság Adminisztratív Osztálya által készített jelentés határozati javaslatának utolsó pontja szerint a pártbizottságok és adminisztratív osztályok teijesszék ki ellenőrzésüket a BM osztály minden szervére, így az államvédelmi munkára is. Ehhez a ponthoz — az ismeretlen személy által kézírással — írt vélemény tömör és kifejező. „Ez nem megy!"2 4 Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a határozat megszületése nem hozott döntő változást a pártellenőrzés hatékonyságában, a fenti megállapítás közelebb áll az igazsághoz, mint a hivatalos pártértékelések, melyek a pártellenőrzés tényleges megvalósulását pozitív színben tüntették fel. A belügyi szervek pártellenőrzését a párt saját elképzelése alapján szabályozta, ami azonban nem feltétlenül a valóságos helyzeten alapult, a határozat sokkal inkább csak azt a törekvést, szándékot bizonyítja, hogy a kérdés rendezésének mekkora jelentőséget tulajdonítottak. Ugyanakkor a Belügyminisztérium átszervezésének tapasztalatairól szóló MDP PB-határozat2 5 szerint a KV júniusi határozatában, illetve az új kormányprogramban megjelölt politikai célkitűzéseknek — az államvédelmi, belügyi szervek munkájában következetesen megvalósuljon a párt ellenőrzése és egységes irányítása — megfelelően átszervezett Belügyminisztériumnak javult a munkája. A dokumentum ugyanakkor megjegyzi, hogy a BM nem rendelkezik egy sor alapvető szabályzattal, utasítással, rendelettel, nincs kidolgozva a BM ügyrendje, így ezek hiánya ismét törvénytelenségekhez, önkényeskedésekhez vezethet. (Az összevont BM-ről aztán később, de még Gerő minisztersége alatt, az ügyrend is megszületett.) A Belügyminisztérium „káderhelyzete" Piros László belügyminiszter 1954. novemberi jelentése szerint továbbra sem volt kielégítő. A szakmai, ideológiai „iskolázatlanság", valamint az általános műveltség terén meglévő hiá-23 Jelentés a belügyi szervek pártellenőrzéséről (1955. április 12.). Uo. 24 Jelentés a Belügyminisztérium Budapesti Főosztály szerveinek pártellenőrzéséről (1955. július 16.). Uo. 25 Határozat a Belügyminisztérium átszervezésének tapasztalatairól (1954. április 28.). Közli: A Magyar Dolgozók Pártja határozatai., i. m. 259-266.
