Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Krahulcsán Zsolt: A politikai rendőrség pártellenőrzése 1954-1958 1123
1126 KRAHULCSÁN ZSOLT A BM pártellenőrzésének módjáról szóló határozat megalkotásának gondolatát a PB 1953. november 11-i — a Péter Gábor és társai ügyében folytatott vizsgálat eredményeiről szóló jelentés megtárgyalása kapcsán hozott — határozatában rögzítették. A PB megbízta „Rákosi M., Nagy I., Gerő elvtársakat, hogy a jelentés alapján dolgozzanak ki egy dokumentumot, mely tartalmazza azokat a tanulságokat — elsősorban az államvédelmi szervek munkájának párt ellenőrzése szempontjából —, melyeket Péter Gábor és társai nép- és államellenes tevékenységéről a pártnak le kell vonni."8 A pártellenőrzésről szóló határozat kidolgozása csak 1954 elején kezdődött el, és a PB február 24-i ülésén tárgyalta meg az előterjesztést. A bevezető részt — Nagy Imre felszólítására — Gerő írta, de a szovjet nagykövettel történt beszélgetésből kiderül, hogy az abban leírtakkal kapcsolatban voltak aggályai: „a határozattervezethez egyfajta bevezetőt írtam, amelyben röviden szó esik azokról a tanulságokról, amelyeket a pártnak Péter Gábor ügyéből és abból a tényből kell levonnia, hogy a mültban az ÁVH munkáját a párt nem ellenőrizte. Meg kell mondanom, a magam részéről elégedetlen vagyok ezzel a bevezetéssel. Ugyanakkor nehéz lesz ettől eltekinteni. Szerintem Nagy alapgondolata mind a határozattal, mind a bevezetéssel kapcsolatban — habár ez utóbbi vonatkozásban csak kisebb mértékben — az, hogy világosan és végérvényesen ki kell mondani, ki a felelős a BM-ben elkövetett törvénytelenségekért és önkényért. És mivel tagadhatatlan, hogy Rákosi, s utána Farkas, de elsősorban Rákosi nagymértékben felelősek, ezek a messzemenő következtetések egyenesen veszélyeztetik a párt vezető magjának jelenlegi formájában történő fennmaradását."9 Hasonlóképp vélekedett Hruscsov is, mikor 1954 tavaszán a magyar pártküldöttség „konzultáción" Moszkvában járt. „Lehet, hogy maguknál a hibák kijavításának módja nem ugyanaz kell hogy legyen, mint nálunk, figyelembe véve, hogy az SZKP erősebb, mint a Maguk pártja. A hibákat úgy kell kijavítani, hogy ne rombolják le Rákosi elvtárs tekintélyét, mert ez a párt tekintélye is. Mi bíráljuk Rákosi elvtársat, de nem visszük ki szélesebb körbe."1 0 Alapvetően tehát ezért kellett a törvénytelenségek elkövetéséért a felelősséget kizárólag az ÁVH volt vezetőire hárítani, s az akkori logika szerint ez azért történhetett meg, mert a párt nem gyakorolt kellő ellenőrzést az ÁVH felett. Péter Gábor és társai nemcsak bűnösök, hanem bűnbakok, akik „becsapták és galádul félrevezették a pártot", és ezért Rákosi, illetve a legszűkebb párt-8 Jelentés a Péter Gábor és társai ügyében folytatott vizsgálat eredményéről (1953. november 11.). MOL, M-KS, 276. fond, 53/146. ő. e. 9 Kiszeljov feljegyzése a Gerő Ernővel folytatott beszélgetésről (1954. február 18.). Közli: Szovjet nagyköveti iratok., i. m. 137-147. 10 Feljegyzés az SZKP Elnöksége tagjai és az MDP Politikai Bizottsága delegációjának megbeszéléséről (1954. május 5.). Közli: Rainer M. János - Urbán Károly: „Konzultációk". Dokumentumok a magyar és szovjet pártvezetők két moszkvai találkozójáról 1954-1955-ben. Múltunk, 1992/4. sz. 136. 11 A moszkvai „konzultáción" (1953. június 13-16.) kijelölt új miniszterelnök, Nagy Imre 1953. július 4-i miniszterelnöki programbeszédében hangsúlyozottan szerepelt a törvényesség megszilárdításának célja, valamint az ennek érdekében foganatosítandó intézkedések és feladatok felsorolása. L. Nagy Imre: Egy évtized. Válogatott beszédek és írások (1948-1954). II. köt. Szikra, Budapest, 1954. 349-376. Bővebben 1. Rainer M. János: Nagy Imre. Politikai életrajz. II. köt. 1956-os Intézet, Budapest, 1999. 9-21.
