Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Krahulcsán Zsolt: A politikai rendőrség pártellenőrzése 1954-1958 1123
1124 KRAHULCSÁN ZSOLT vek, testületek körét, amelyeket dolgozatomban a pártellenőrzés, pártirányítás kapcsán vizsgálok.2 Hogyan értelmezhető a párt ellenőrző funkciója? Vajon a párt vezető testületeinek „csak" azt kellett figyelniük, hogy az állambiztonsági szervek az aktuális, a párt által meghatározott irányvonal szerint tevékenykednek-e, vigyázva, hogy ne „nőjenek-e a párt feje fölé", vagy ezen túlmenően a „szakmai", állambiztonsági munka ellenőrzése, irányítása is a feladatuk volt? Az e kérdésekre adandó válaszokon túl vizsgálatom tárgyát képezi a pártellenőrzés formáinak meghatározása, az, hogy vajon a párthatározatokban megszabottakon kívül (beszámolók, tájékoztatók, a hatásköri listák) milyen egyéb módszer, lehetőség volt a folyamatok befolyásolására. Végül a legfontosabb kérdés, hogy beszélhetünk-e valóban pártellenőrzésről, pártirányításról, hiszen 1953 előtt a maga sajátos módján a legszűkebb pártvezetés közvetlenül irányította, felhasználta a politikai rendőrséget — ami persze nem feltétlenül jelentett tényleges ellenőrzést —, később pedig közvetett módon szabályozta annak működését. „Rendcsinálás" a belügyben A Belügyminisztérium pártellenőrzéséről szóló határozat létrejöttét a párton belüli hatalmi harcok, a nemzetközi viszonyok, a Moszkvában történt események segítették elő. A Sztálin halálát követő változások a magyar belpolitikai életre is alapvető befolyással voltak. A magyar párt- és állami vezetők moszkvai tárgyalásain, egyebek mellett, a belügyi kérdések is szóba kerültek. Berija nem egészen két héttel letartóztatása előtt a BM és az AVH egyesítése mellett érvelt — ahogyan azt Moszkvában akkorra már megtették — és két alternatívát vázolt fel: „Egyik mód: a Belügyminisztérium élére felelős embert állítanak, aki gazda lesz a területen és kijavítja a hibákat. Másik mód: Rákosi elvtárs közvetlenül irányítja a belügyi és AVH szervek munkáját. Ez utóbbi mód nem helyes." Nagy Imre egyetértett a fentiekkel, de az irányítás kérdésében más véleményen volt: „A Belügyminisztérium és az AVH egyesítése. Teljes mértékben helyes, amit Berija elvtárs mondott. Rákosi elvtárs közvetlenül irányította az ÁVH-t. A KV-nak van Adminisztratív Osztálya, annak kellene veumban az AVH Határőrség és Belső Karhatalom közös parancsnokság alatt szerveződött újjá. L. A MDP KV 1953. július 23-i határozata. Magyar Országos Levéltár (MOL), Magyar Dolgozók Pártja központi szervei (M-KS, 276. fond), 53/126. ő. e. Az ÁVH és a BM összevonásáról az 1953. július 7-én hozott 500/6/1953. sz. minisztertanácsi határozat rendelkezett, amely gyakorlatilag megszüntette az ÁVH-t mint önálló, országos hatáskörű szervezetet. A forradalom leverése után „forradalmi" karhatalmi egységek mind a HM, mind a BM irányítása alatt működtek és helyüket, szerepüket később a Munkásőrség vette át. Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága 1956. november 21-i és 1957. január 14-i üléseinek jegyzőkönyvei. Közli: Az MSZMP ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. I. köt. Szerk. és jegyz. Némethné Vágyi Karola és Sipos Levente. Intera, Budapest, 1993. 71-78. és 302-329. Az Ideiglenes Intézőbizottság 1957 elején döntött a Munkásőrség megalakításáról, elnevezéséről. Ennek értelmében a Munkásőrség parancsnoksága szakirányítás szempontjából közvetlenül a belügyminiszterhez tartozott, azonban a rendelkezési jog kizárólag az IIB-t illette meg. L. Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága 1957. január 29., február 12. és február 19-i üléseinek jegyzőkönyvei. Közli: Uo. II. köt. 55-83., 107-136. és 137-156.; Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottság (1KB) Titkársága 1957. április 19-ei ülésének jegyzőkönyve. Közli: Uo. V köt. 175-207. 3 Jegyzőkönyv a szovjet és a magyar párt- és állami vezetők tárgyalásairól (1953. június 13-16.). Közli: T. Varga György. Múltunk, 1992/2-3. sz. 234-269.
