Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
1120 MARELYIN KISS JÓZSEF - RIPP ZOLTÁN - VIDA ISTVÁN A Jugoszláviát ért vádak természetesen azon nyomban éles tiltakozást váltottak ki Belgrádban, és hosszadalmas, kezdetben éles sajtópolémiával is kísért diplomáciai csatározás kezdődött. A jugoszláv vezetők álláspontja egyértelmű volt, amint azt az 1958. június 23-án a magyar kormánynak átadott szóbeli jegyzék is tanúsította: kereken tagadták a vádakat, az egész eljárást a Rajkperhez hasonlították. Úgy vélték, a cél nem egyéb, mint hogy a már folyamatban levő nemzetközi akció keretében megrontsák a jugoszláv-magyar viszonyt. A legerősebb adu a diplomáciai játszmában természetesen az 1956. novemberi jogerős egyezményben foglalt kötelezettségvállalás nyílt megszegésének felemlegetése volt.12 9 Budapesten sok fejtörést okozott a válasz megfogalmazása, mert egyszerre több, egymásnak ellentmondó igénynek kellett megfelelni. Kádárék számára nagy nyereség volt, hogy a táborhoz tartozó országok kommunista pártjai egyöntetűen támogatták Nagy Imréék bíróság elé állítását, beleértve Gomulkát is, aki pedig korábban határozottan aggódott a Nagy Imre ellen tervezett eljárás miatt.13 0 Annak ellenére azonban, hogy a hatalmon lévő kommunista pártok a jugoszláv tiltakozásban a nyugati hatalmakkal, a „nemzetközi reakcióval" vállalt együttműködés jelét igyekeztek kimutatni, megjelent — és éppen a szovjet vezetésben — a konfrontáció kordában tartásának szándéka is. A szovjet pártvezetés ugyan azt szorgalmazta, hogy az 1958. június 23-i jugoszláv jegyzékre adandó magyar válasz utaljon a jugoszlávok és a nyugati hatalmak reakciója közötti hasonlóságokra és összhangra, Hruscsov ellenállt a kísértésnek, és nem kívánta követni a kínaiak által szorgalmazott politikát, amely Jugoszlávia szocialista jellegét is kétségbe vonva a kapcsolatok teljes megszakítására irányult.13 1 A magyar álláspont kialakítását nemcsak a Jugoszláviával szembeni fellépés helyes mértékének megtalálása nehezítette, hanem az is, hogy egyszerre két, egymásnak ellentmondó igénynek kellett megfelelni. Egyfelől részt kellett venni a Belgrád elleni kampányban, amelynek szerves része volt a Nagy Imre-ügyben viselt jugoszláv felelősség kérdésének felvetése, másfelől viszont tagadniuk is kellett, hogy Jugoszláviának a vádlottak padjára ültetése e kampány céljait szolgálta, hiszen ez mintegy igazolta volna a Rajk-párhuzamot. A válaszjegyzék kialakításának hosszúra nyúlt folyamata során végül a szembenállás elmélyítésének veszélyével járó megoldási módok helyett józanabb, mérsékeltebb politika kerekedett felül. Természetesen ez sem vezethetett az ellentétek azonnali megfékezéséhez, de legalább nem tette kilátástalanná a viszony további romlásának megakadályozását. Az 1958. július 21-i magyar válaszjegyzék132 így erélyes hangon utasította ugyan vissza a jugoszláv álláspontot, ráadásul belement a jugoszláv felelősséget alátámasztó tények taglalásába, de legalább a 129 A jugoszláv nagykövetség szóbeli jegyzéke a magyar külügyminisztériumhoz. 1958. június 23. (Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956-1959. 383-386.). 130 L. Gomulka 1958. június 28-án a Gdanski Hajógyárban elmondott beszédét. Közli: Az 1956-os magyar forradalom lengyel dokumentumai. Összeáll.: Tischler János. 1956-os Intézet-Windsor Kiadó. 219-220. 131 A „Jelcin-dosszié" i. m. 208-218.; Kádár János beszámolója az MSZMP PB 1958. július 1-i ülésén. MOL 288. f. 5/85. ő. e. 132 Magyarország belgrádi nagykövetségének szóbeli jegyzéke Nagy Imre és társai ügyében. 1958. július 21. (Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956-1959. 395-401.).
