Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
1118 MARELYIN KISS JÓZSEF - RIPP ZOLTÁN - VIDA ISTVÁN A magyar vezetés számára különösen kellemetlen következményekkel járt az újabb nemzetközi kampány és az abban való kötelező közreműködés. Nem csupán azért, mert le kellett mondaniuk a JKSZ kongresszusán való részvételről, annak ellenére, hogy röviddel előtte, a karagyorgyevói találkozón még megígérték a részvételt. Az is egyre inkább világossá vált, hogy minden korábbi fogadkozás ellenére a Nagy Imre-per határozottan Jugoszlávia-ellenes is lesz. Kádárék aggódtak, hogy Magyarország ismét „frontország" szerepbe kényszerül. A jugoszláv kommunisták kongresszusát követően, 1958 május-júniusában tovább erősödött a nemzetközi méretű kampány. A kínai pártlap vezércikke egyenes összefüggést talált a jugoszláv revizionizmus és „az áruló Nagy Imre-klikk" támogatása között.12 3 A szovjet-jugoszláv viszony is rohamosan romlott, s ennek során Moszkvában felújították a magyar kérdéssel kapcsolatos vádakat. Újból a jugoszlávok szemére vetették, hogy nemzeti forradalomként üdvözölték a felkelést, intervenciónak nevezték az „önzetlen szovjet segítséget", a sajtóban nyíltan támogatták az áruló Nagy-Losonczy-csoportot. Úgy tűnt, mindenben átveszik a szélsőséges kínai álláspontot, s ennek megfelelően a jugoszláv revizionizmust az amerikai imperializmus közvetlen szövetségeseként állítják be. Ez pedig megteremtette az elvi alapot ahhoz, hogy a magyarkérdésben az összeesküvés-koncepció megfelelő ideológiai hátteret nyújtson a Nagy Imreperhez, illetve a másik oldalról a per koncepciója megfelelő támpontokat szolgáltasson a Jugoszlávia elleni támadásokhoz. A szovjet-jugoszláv vita a korábbiaktól eltérően súlyos következményekkel járt a gazdasági kapcsolatok területén is. A szovjet kormány egyoldalúan felfüggesztette az 1956-os egyezmények alapján Jugoszláviának folyósított hiteleket.12 4 Ez a döntés elvi jelentőségű volt, hiszen Hruscsov korábban ügyelt arra, hogy a politikai-ideológia nézeteltéréseket ne terjesszék ki az államközi-gazdasági kapcsolatokra, s ezt a gyakorlatot követte a kádári vezetés is. Belgrádban le is vonták a következtetést, miszerint az egykori Tájékoztató Iroda politikájának és módszereinek felújítása történik. ban, hogy a jugoszláv vezetők a VII. kongresszuson eltértek a marxizmus-leninizmus alapelveitől, és a kongresszuson barátságtalan álláspontot foglaltak el az SZKP-vel és a Szovjetunióval kapcsolatban, illetve készítsenek el a pártszerveknek szóló nem nyilvános levelet ebben a kérdésben b) a Minisztertanács Elnökségének külpolitikai bizottságát (Mikojan elvtárs), hogy tegyenek javaslatot a gazdasági kapcsoltok kérdéseit illetően Jugoszláviával, с) a Külügyminisztériumot (Gromiko elvtárs), hogy készítsen el egy levéltervezetet a jugoszláv kormánynak kormányzati vonalon". 123 A Zsenmin Zsipao 1958. május 5-i vezércikke magyarul is megjelent: El kell ítélnünk a mai revizionizmust! Népszabadság, 1958. május 9. 124 1958. május 27-én a Szovjetunió Külügyminisztériuma jegyzéket adott át Jugoszlávia moszkvai nagykövetségének, amelyben az 1956. január 12-ei szovjet-jugoszláv és az augusztus 1-jei szovjet-NDK-jugoszláv gazdasági egyezmény alapján nyújtott hitelek felhasználásának öt évre szóló felfüggesztését jelentették be (A Külügyminisztérium 1958. július l-jén megküldte az erről szóló jelentést a belgrádi nagykövetségnek: MOL XIX j-l-j KÜM TÜK Jugoszlávia 29. d.). Miután a jegyzéket a június 3-ai válasszal együtt Jugoszláviában közreadták, a szovjet lapok is közölték a jegyzékváltást, beleértve a szovjet viszontválaszt is. (Hírt adott erről a Népszabadság 1958. július 1-jei száma. L. még: V Micunouic: Tito követe voltam i. m. 403-404.) Az Izvesztyija 1958. július 5-i cikkéből is kiderül, hogy a hitelfolyósítás felmondását Tito kongresszusi beszédének az a mondata válthatta ki, legalábbis indokot az szolgáltatott rá, amely a gazdasági kapcsolatok „kölcsönösen előnyös" jellegét hangsúlyozta, miközben a nyugati segítség „önzetlenségét" állította. A megrendült nyugati gazdasági kapcsolat rendezése fontos volt a jugoszláv vezetés számára. L. ehhez: Duncan Wilson: Tito's Yugoslavia. Cambridge University Press, Cambridge, 1979. 118-123.
