Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
A MAGYAR-JUGOSZLÁV-SZOVJET KAPCSOLATOK ... 1953-1958 1117 A szakítás A Szovjetunióban ugyanis időközben megérlelődött az elhatározás újabb jugoszlávellenes politikai és ideológiai offenzíva megindítására. Ennek közvetlen következményeiről a magyar politikusok a leghitelesebb forrásból, magától Hruscsovtól kaphattak tájékoztatást 1958. április eleji magyarországi látogatása alkalmával. Már az is rosszat sejtetett, hogy a legmagasabb rangú szovjet politikus visszatért Tito 1956. novemberi pulai beszédének bírálatához, s felelevenítette a vádat, mely szerint az nem volt más, mint kísérlet arra, hogy a szocialista országok egy részét „az ismeretes jugoszláv útra vigyék át". Hruscsov a moszkvai értekezlet során tanúsított jugoszláv magatartásban és különösen a JKSZ soron levő kongresszusa elé terjesztendő programtervezetben,119 amely a JKSZ addig hirdetett nézeteihez és politikájához képest újdonságot nem tartalmazott, csupán rendszerbe foglalta a jugoszláv út sajátosságait, olyan kihívást látott, melyre a szocialista tábornak határozott választ kell adnia. Ennek megfelelően nyomban lemondták az 1958. április 22-én Ljubljanában megnyíló kongresszuson való részvételt, s ehhez a lépéshez — a szovjet befolyás alatt álló többi párthoz hasonlóan — kénytelen-kelletlen az MSZMP is csatlakozott.120 Az egy évvel korábbi ideológiai hadjáratot is felülmúló támadássorozat kezdődött a jugoszláv kommunisták ellen, amelybe bekapcsolódott Kína is. A doktriner kínai pártvezetés fel akarta számolni a nemzetközi munkásmozgalomban az „eretnekség", a revizionizmus befolyását, és arra törekedett, hogy a szocialista országok szakítsanak a külön úton járó Jugoszláviával. Mao Ce-tungot és a kínai vezetőket valószínűleg az is motiválta, hogy ezáltal Jugoszláviának az el nem kötelezett országok mozgalmában betöltött vezető szerepét is megkérdőjelezhetik. A KKP vezetői valójában azt szerették volna, hogy Kínának legyen nagyobb szava és tekintélye a harmadik világban. Az SZKP számára a legfájóbb pont a belgrádi vezetők blokkpolitikát elutasító álláspontja, és ezzel összefüggésben a szovjet hegemóniatörekvésekkel kapcsolatos éles kifogásaik voltak.12 1 Ez ugyanis félreérthetetlenné tette, amit persze Moszkvában jól tudtak, hogy Jugoszlávia nem adja fel függetlenségét, nem kíván a szovjet blokkhoz csatlakozni, s így létével és „kihívó" példájával hátráltatja a szocialista tábor politikai és ideológiai egységének erősítését. Az SZKP KB Elnöksége 1958. május 4-én vitatta meg a JKSZ kongresszusa után kialakult helyzetet, s a magát sértve érző grémium úgy határozott, hogy újabb levélben fejti ki véleményét a két ország viszonyáról, pártvonalon tájékoztatja a pártszervezeteket a helyi sejtekig menően, hogy felülvizsgálják a gazdasági egyezményeket. Lemondták Vorosilov jugoszláviai látogatását, de a látszat fenntartása érdekében közleményt adtak ki jugoszláv hadihajók látogatásról Fekete-tengeri szovjet kikötőkben.122 119 A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programtervezete. Novi Sad. Forum, 1958. 234. 120 Az ezzel kapcsolatos levelezést 1. MOL M-KS 288. f. 9/1958/20. ő. e. 121 A szovjet vezetéstől kapott szóbeli információról készült feljegyzést 1. MOL M-KS 288. f. 9/1958/20. ő. e. 122 Az elfogadott határozat érelmében a Pártelnökség felhatalmazta ,,a) az SZKP KB ideológiai, kulturális és nemzetközi pártkapcsolatok bizottságát (Szuszlov elvtárs), hogy készítsenek el egy levéltervezetet az SZKP KB-tól a JKSZ KB-nek a kapcsolatainkról Jugoszláviával, azzal kapcsolat-
