Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
A MAGYAR-JUGOSZLÁV-SZOVJET KAPCSOLATOK ... 1953-1958 1115 pártok vezetői támogatják a kilátásba helyezett felelősségre vonást, beleértve a kommunista szóhasználatban nem sok jót ígérő „árulás" szigorú megtorlását.11 5 A kommunista- és munkáspártok moszkvai értekezletén, a régi ideológiai alapokon helyreállították a tábor egységét. A globális helyzetmegítélés és az ideológiai értékelésekből levont politikai következtetések miatt egyúttal újból kiéleződött az ellentét a gyökeresen eltérő nézeteket valló JKSZ és a többi kommunista párt között. Csupán idő kérdése volt, hogy a Moszkvában támadt ideológiai feszültség ismét éles politikai csatározásokban robbanjon ki. A moszkvai értekezlet után úgy tűnt, immár semmi akadálya nincs a Nagy Imre-per megrendezésének. Kádár János a Nagy-Losonczy ügyet végső döntésre — amint azt korábban elhatározták — a Központi Bizottság elé terjesztette. Az MSZMP KB 1957. december 21-i, szigorúan titkos, zárt ülésén határozatot hoztak, miszerint „szabad folyást kell engedni a törvényes eljárásnak".11 6 Magától értetődött, hogy a Nagy Imre-ügy kényes jugoszláv vonatkozásai az érvelésekben és a szavazás során újból felmerültek. A korántsem egyértelmű helyzetben Kádár János arra törekedett, hogy a nemzetközi viszonyok alakulása és a jugoszlávokhoz fűződő kapcsolat függvényében mindkét irányban nyitva hagyja a lehetőséget. így azután a döntés pillanatában nem lehetett tudni, a jugoszlávok felmentést kapnak-e az imperialista összeesküvésben való részvétel, a magyarországi eseményekbe való közvetlen beavatkozás vádja alól, vagy jelképesen Titóék is helyet kapnak Nagy Imre mellett a vádlottak padján. Kádár az első megoldást szerette volna, annál is inkább, mert elérkezett az ideje, hogy megtalálják az 1956. novemberi írásos kötelezvényben foglalt bántatlansági garanciák érvénytelenítésének módját. A KB-ülés elé került előterjesztés azonban fenyegetést is tartalmazott arra az esetre, ha a jugoszlávok a nyilvánosság előtt vitát kezdeményeznek. 1957. december végén úgy tűnt, semmi nem állhat a per megrendezésének útjába, hiszen azzal a szovjet pártvezetés is egyetértett. Néhány hónap múlva, 1958 elején azonban az éppen megkezdett pert gyorsan leállították és újból a halasztás mellett döntöttek. Az MSZMP Politikai Bizottsága és Központi Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei világosan feltárják a halasztó döntés mögött meghúzódó nemzetközi politikai megfontolásokat. 1957 végén, 1958 elején a szovjet kormány sok propagandisztikus elemmel átszőtt, nagyszabású békeoffenzívát indított. A fegyverkezési verseny fékezésére és csúcstalálkozók megrendezésére irányuló kezdeményezések idején csöppet sem látszott aktuálisnak egy olyan per megrendezése Magyarországon, amely óhatatlanul a nemzetközi politikai légkör megzavarásához vezetett volna. Moszkvai kérés nyomán így ismét késett a per. Hozzá kell tenni, hogy az SZKP elnöksége 1958. február 5-én megvitatta a Nagy Imre bíróság elé állításnak kérdését. Az ülésről részletes jegyzőkönyv, illetve feljegyzés nem készült. Csupán egymondatos határozatot hoztak, amely így szólt: „Jóváhagyni a javaslatot (keménységet és nagyvonalúságot tanúsítani)".11 7 Az ál-115 Kádár János két felszólalása a konferencián megtalálható: MOL M-KS 288. f. 9/1957/12. ő. е.; az MSZMP KB 1957. november 29-i ülésén elhangzott beszédét 1. MOL M-KS 288. f. 4/14. ő. e. 116 Az ülés jegyzőkönyvét 1. Döntés a Nagy Imre-csoport ügyében. Közli: Ripp Zoltán. Múltunk, 1990. 4. sz. 159-180. 117 Az SZKP KB Elnöksége 1958. február 5-i ülésének jegyzőkönyve. (Prezídium CK KPSZSZ 1954-1964. 293, 1027.).
