Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
A MAGYAR-JUGOSZLÁV-SZOVJET KAPCSOLATOK ... 1953-1958 1113 ták kérésüket a hitelegyezmények végrehajtását felmondó korábbi álláspontjuk újratárgyalásáról, és hajlottak a kedvezőbb feltételek megadására.10 8 Úgy tűnt, az 1957. augusztus elején Romániában, a Bukarest melletti üdülőhelyen, Snagovban tartott Tito-Hruscsov csúcstalálkozó után mód nyílik a szovjet jugoszláv és így a magyar-jugoszláv viszony rendezésére is.10 9 Hruscsov kihasználta a jugoszlávok feltűnő békülékenységét, amely az enyhülési folyamat felerősödésébe és a merev kelet-európai szovjet külpolitika oldódásába vetett hitükön alapult. A pillanatnyi érdekközösség elfedte az eltérő szándékokat. A szovjet párt első embere, mint korábban nemegyszer, ezúttal is arra törekedett, hogy Jugoszláviát a szocialista táborhoz közelítse. Tito viszont a hruscsovi irányvonal megerősödésétől remélte a desztalinizáció és az enyhülési politika folytatását, a jugoszláv-ellenesség megszüntetését, s a korábban ígért gazdasági és katonai támogatás maradéktalan teljesítését. Az 1955-ös belgrádi és az 1956-os moszkvai nyilatkozatok jugoszláv nézeteket is tükröző elveinek ismételt megerősítéséért cserébe Hruscsov megszerezte Titóék beleegyezését, hogy részt vesznek a kommunista- és munkáspártok moszkvai értekezletén. Ezen túl pedig Tito megígérte azt is, hogy Jugoszlávia elismeri az NDK-t, és felveszi a diplomáciai kapcsolatokat a keletnémet állammal,110 továbbá még inkább támogatja majd a Kádár-kormányt. 1957 augusztusára Budapesten lezárult a Nagy Imre-csoport elleni rendőrségi vizsgálat, s napirendre került a per megrendezése. Szovjet forrásokból tudható, hogy a bírósági tárgyalás elhalasztásában döntő szerepe volt a szovjet-jugoszláv és a magyar-jugoszláv viszony kedvező alakulásának. Az SZKP megbízottait a vizsgálat eredményeiről és a várható ítéletekről tájékoztató Biszku Béla magyar belügyminiszter elmondta, hogy a jugoszláv kormányt kompromittáló tényeket nem kívánják a bírósági eljárás során felhasználni. Egyidejűleg ismertette azokat a terveket is, amelyek a várhatóan éles támadások kivédésére, mérséklésére szolgáltak volna.111 Snagovban, a tárgyalások során a jugoszlávok nem hagytak kétséget az iránt, hogy ellenzik Nagy Imréék bíróság elé állítását, sőt a jugoszláv államelnök kifejezetten kérte Hruscsovot, hogy ez ne történjen meg. Ezért is tűnt hasznosabbnak a per elhalasztása. A kirakatper megrendezése elkerülhetetlenül maga után vonta volna a jugoszláv-magyar kapcsolatok ismételt kiéleződését, s óhatatlanul rossz nemzetközi visszhangot váltott volna ki. Mindez a kommunista- és munkáspártok 1957. novemberre tervezett nagy nemzetközi értekezlete előtt nemcsak a figyelmet terelte volna el, de igen kellemetlen helyzetbe hozta volna Hruscsovékat, sőt az egész nemzetközi munkásmozgalmat. Tartani lehetett attól is, hogy egy ilyen durva lépés az 1957 őszére tervezett jugoszláv pártkongresszus kimenetelét is szerencsétlenül befolyásolja. Ráadásul az ENSZ-ben is küszöbön állt a magyarkérdés tárgyalása. 108 Micunovic: Tito követe voltam i. m. 285. 109 A találkozóra 1957 augusztus 3-án került sor. Hruscsovot Mikojan és О. V Kuszinen, az pártelnökség tagja, a KB titkára kísérte el. Az időpontot az SZKP Elnöksége 1957. július 8-i ülésén hagyta jóvá (Prezídium CK KPSZSZ 1954-1964. 260.). 110 Belgrád 1955. október 10-én vette fel a diplomáciai kapcsolatokat az NDK-val. Válaszul az NSZK — az 195-ben elfogadott Hallstein-doktrína szellemében — megszakította a diplomáciai viszonyt Jugoszláviával. 111 L. A „Jelcin-dosszié" i. m. 199-203.
