Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
A MAGYAR-JUGOSZLÁV-SZOVJET KAPCSOLATOK ... 1953-1958 1111 Magyarország ismét komoly részt vállalt a jugoszláv revizionizmus elleni kampányban. Az 1957. márciusi szovjet-magyar felső szintű tárgyalásokon megszülettek a hónapok óta érlelődő döntések. Moszkvában Rákosit végérvényesen is „politikai hullává" nyilvánították, és egyidejűleg megegyeztek a Nagy Imréék elleni büntetőeljárás lefolytatásáról. Mindez egybeesett azzal, hogy tovább durvult a Jugoszláviával szembeni politika hangneme. Belgrádban komoly visszatetszést keltett, hogy a magyar párt- és állami küldöttség szovjetunióbeli tartózkodása idején a nyilvánosság előtt immár Kádár János szájából hangzottak el az „ellenforradalmár" Nagy Imre-csoportot és az ellenforradalmárokat „tápláló és ösztönző" jugoszláv vezetést elítélő szavak.9 8 Belgrádban tudták, hogy a moszkvai tanácskozást követően 1957. április elején Romániában letartóztatták a Nagy Imre-csoport tagjait. Titóék aggodalmai tehát jogosak voltak. A jugoszlávok féltek, hogy az 1949. évi Rajk-per megismétléseként készülődőben van az engedetlen Jugoszlávia kompromittálását szolgáló újabb per, immár Nagy Imre ellen.9 9 A feltételezés annál is inkább indokolt volt, mivel a Moszkvából hazatérő magyar pártvezetők, a tárgyalások eredményeiről beszámolva világossá tették, hogy az SZKP vezetői a büntetést és a megtorlást támogatják. A helyzet megváltozását mutatta, hogy Kádár a Tájékoztató Iroda 1948-as, a jugoszláv párt politikáját elítélő határozatát ismét érvényesnek nyilvánította, a magyarországi eseményekkel kapcsolatos jugoszláv álláspontot az ellenséges imperialista támadás legfőbb támaszaként állította be, s a Nagy Imre-csoport politikai vonalát közvetlenül összekapcsolta a jugoszláv politikával.100 A kettős — megtorlási és kompromittálási — szándékokat többek között az is világosan jelezte, hogy a büntetőeljárás során a nyomozó hatóságok a vádlottak és a tanúk kihallgatásain külön hangsúlyt fektettek a ,jugoszláv kapcsolatok" felderítésére. A kapcsolatok romlását, eszkalálódását mégis sikerült megállítani. Egyik félnek sem állt érdekében, hogy túlfeszítse a húrt. A magyar pártvezetés számára kínos tehertételt jelentett a Nagy Imre-csoport tagjainak büntetlenségéről szóló garancialevél. A jugoszlávok számára sem kínált sok jót az ellenük irányított és összpontosított támadás, megtetézve még a politikai és erkölcsi felelősségüket előtérbe állító perrel. A helyzet 1948-1949-től egy lényeges területen eltérő volt. Az államközi és a gazdasági kapcsolatok továbbra is normális szinten maradtak.10 1 A magyar kormányzat különös gondot fordított arra, hogy az éles ideológi-98 Kádár beszédét 1. Kádár János művei 1. kötet. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1987. 69-78.; Bulganyin szovjet miniszterelnök beszédét közölte a Népszabadság 1957. március 28-i száma. 99 Vlajko Begouic: Vádak és tények. Borba, 1957. április 5.; Veljko Micunovic: Tito követe voltam. Moszkva 1956-1958. Interart. Budapest, 1990. 218.; Cséby Lajos belgrádi nagykövet 1957. április 13-i jelentése: MOL XIX j-l-j KÜM TŰK Jugoszlávia, 19. d. 100 L. Az MSZMP Intézőbizottsága 1957. április 2-i üléséről készült jegyzőkönyv. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. II. köt. 1957. január 25-1957. április 2. Szerk. Némethné Vágyi Karola, Urbán Károly. Intera Rt. Budapest, 1993. 350. 30. -Hruscsov 1957. január 10-i, Titóhoz írott levelében még kereken tagadta, hogy az 1948-ashoz hasonló hadjárat indulna Jugoszlávia ellen. (MOL M-KS 288. f. 9/1956/21. ő. e.) 101 Az államközi kapcsolatok normalizálódását több új egyezmény megkötése jelezte. L. Népszabadság, 1957. május 1. és július 7.
