Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
1108 MARELYIN KISS JÓZSEF - RIPP ZOLTÁN - VIDA ISTVÁN zott az aznap történtek miatt, és leszögezte, hogy politikai magatartásáról csak mint „szabad és független ember" hajlandó nyilatkozni.8 6 Ezt követően Kádár és Dej megállapodtak abban, hogy Nagyot és csoportját mielőbb útra kell indítani Romániába. Aláírtak egy magyar-román kormányközi egyezményt, amely Nagy Imréék romániai tartózkodását volt hivatva szabályozni.8 7 A jugoszláv kormány, nemzetközi tekintélyét mentve azonnal élesen tiltakozott Nagy Imrék elhurcolása miatt, s a jugoszláv sajtó lehozta a magyar és a szovjet nagykövetséghez eljuttatott jegyzékeket.88 A román pártvezetés a kialakult helyzetben megpróbált közvetítőként fellépni, attól tartva, hogy Belgrád a nemzetközi közvéleményhez, esetleg az ENSZ-hez fordul, és szót emel Nagyék ügyében. November 25-én Dej fogadta a jugoszláv nagykövetet, és sürgős találkozót kért Titótól, s indítványozta, hogy a jugoszláv kormány és a sajtó tartózkodjon újabb protestáló megnyilatkozásoktól. A Moszkva nem támogatta a román kezdeményezést, de nem is ellenezte. A szovjetek tudta nélkül az összejövetelre mégis sor került, ha alacsonyabb szinten is. A RKP PB határozata alapján november 27-én E. Bodnára§ és P Borilá, miniszterelnök-helyettes, a PB tagjai a jugoszláv-román határon találkoztak Kardeljjel és Rankovic-tyal, hogy a Nagy-csoport kérdését megvitassák. A román vezetők azt szerették volna elérni, hogy a jugoszlávok „ne csapjanak nagy zajt a kérdés körül, és ne élezzék a helyzetet".89 Hogy miben állapodtak meg, azt források hiányában ma még nem lehet pontosan tudni. A következő hetek eseményeiből azt a következtetést lehet levonni, hogy a jugoszláv fél részben elfogadta a románok javaslatait, mert nem akarta tovább rontani viszonyát a Szovjetunióval és szomszédaival, de elhatárolta magát attól az eljárástól, ahogy a szovjet és magyar hatóságok a Nagy-ügyet megoldották.9 0 A szovjet-jugoszláv és a magyar-jugoszláv viszony elmérgesedése 1956. november 22-e újabb fordulópontot jelentett a magyar-jugoszláv és a szovjet-jugoszláv kapcsolatok történetében. A Nagy Imre-csoport deportálása új helyzetet teremtett, s lezárt egy korábbi időszakot. Nagyék deportálása után Jugoszlávia, Magyarország és a Szovjetunió között rövid, de heves jegyzékháború bontakozott ki, amely elfedte a lényeget, azt, hogy a Nagy Imre-ügy megoldása végül is mindenkinek jól jött, a jugoszlávoknak is, akik megszabadultak egy tehertételtől. Az ellentétek olyan kényszerpályára terelték a kapcsolatokat, amelyek — ha fordulatos történet során, bonyolult politikai játszmákat követően is — logikusan vezettek el a már jól ismert befejezéshez. A jugoszlávok magatartása 1956. november 4-ét követő hetekben egyértelmű volt: tisztázni kívánták magukat a menedékjog megadása, s főképp a Nagy-86 Nagy Imre levele Donáth Ferencnek. Budapest, 1956. november 23. (Nagy: Snagovi jegyzetek i. m. 225.). 87 Aurel Málnában külügyminiszter-helyetes levele Sebes István külügyminiszter-helyetesnek. (Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956. 280-282.). 88 Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956. 291-296. 89 Bulganyin feljegyzése az SZKP Elnöksége számára. 1956. november 27. (Hiányzó lapok i. m. 246-247. 90 L. részletesebben: Stykalin: Soviet-Yugoslav Relations and the Case of Imre Nagy i. m. 13-14.
