Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
A MAGYAR-JUGOSZLÁV-SZOVJET KAPCSOLATOK ... 1953-1958 1109 csoport elrablása miatt viselt nemzetközi jogi és erkölcsi felelősség alól. A Kádár-kormánytól kapott garancialevél birtokában szerették volna elérni a Nagy Imre-ügy olyan „kompromisszumos" megoldását, amely nem veti fel a jugoszlávok általános felelősségét. A Kádár-kormány, amely elsőrendűen fontosnak tartotta a Jugoszláviához fűződő kapcsolatok ismételt normalizálását, nem tehetett mást, mint hogy csillapítsa a botrányt és a konfliktust. A kölcsönös bizalmatlanság, a hatalmi és presztízsszempontok, valamint a magyarországi konszolidációs politika megváltozása mellett, különösen a szovjet-jugoszláv kapcsolatok további romlása vezetett a konfrontáció erősödéséhez. A szovjet vezetésben viszont az a meggyőződés erősödött, hogy Magyarországon határozottabb és szigorúbb fellépésre van szükség, az MSZMP-n belül fel kell számolni a politikai-ideológiai bizonytalanságot. Egy Moszkvába küldött jelentésből kiderül, hogy a szovjet megbízottak új és „pozitív" fejleménynek tartották a , jugoszlávbarát elemek" visszaszorulását a magyar vezetésben.9 1 Mielőtt végképp egyértelművé vált volna, hogy a „puha" vagy a „keményvonalas" konszolidáció híveinek álláspontja érvényesülhet, fölélénkültek a belső viták az MSZMP vezető köreiben, éppen az éleződő szovjet-jugoszláv konfliktussal összefüggésben.9 2 A Pravda és a Borba hasábjain, valamint a háttérben Hruscsov és Tito levelezésében folyó és egyre élesedő vitának komoly tétje volt. A jugoszlávok Tito híres pulai beszédével, majd Edvard Kardelj december 7-én a belgrádi parlament ülésén elmondott felszólalásával 9 3 kivívták a nagyhatalmi érdekeire és kelet-európai befolyására gondosan és töretlenül ügyelő szovjet vezetés haragját. A jugoszláv vezetők ugyanis ismét a szovjet rendszer egészét, a sztálinizmus intézményesült rendszerét bírálták, mégpedig olyan módon, hogy azzal a jugoszláv modell idealizált példáját állították szembe. Ezt Moszkvában a szovjet tábor szétszakítására, az ideológiai és politikai egység megbontására tett jugoszláv kísérletnek minősítették.9 4 Hruscsov számára a szovjet-jugoszláv kibékülés reménye, Jugoszláviának a tábor közelébe csalogatása, egyszóval a Sztálin utáni jugoszláv politika került veszélybe. Egy csapásra úgy tűnt, hogy a jugoszlávoknak engedményeket tevő hruscsovi politikai terv látványosan megbukott. Titóék önállóságuk fenntartásával és az ortodox marxista-leninista ideológiától eltérő saját modelljük népszerűsítésével törekedtek közép-európai befolyásuk erősítésére. S mindezt éppen az 1956-os magyar nemzeti felkelés és a lengyelek függetlenedési kísérletei miatt elbizonytalanodott hatalmi helyzetben. A szovjetek magyarországi politikájának sarkalatos eleme volt, hogy a lázadásra hajlamos magyarokat továbbra is eltántorítsák a jugoszláv típusú szocializmus mintájának követésétől. A kádári vezetés pedig a legkisebb mértékben sem engedhette meg magának azt, hogy 91 Hiányzó lapok i. m. 176. 92 Sipos Levente: Puhák és kemények. Politikai viták 1956 végén. Rubicon, 1991. 5. sz. 30-34.; A Népszabadság letiltott cikke 1956 novemberében. Közli Sipos Levente. Múltunk, 1992. 1. sz. 131-144.; Ormos Mária: A konszolidáció problémái 1956 és 1958 között. Társadalmi Szemle, 1989. 8-9. sz. 50-51. 93 E. Kardelj beszéde a Skupstina 1956. december 7-i ülésén hangzott el. Magyar Szó, 1956. december 8-9. 94 A szovjet diplomácia egyértelműen ilyen módon értékelte az eseményeket, erről tanúskodik egyebek mellett Kuti Jenőnek, a belgrádi nagykövetség ideiglenes ügyvivőjének 1957. február 7-i jelentése: MOL XIX j-l-j KÜM TÜK Jugoszlávia. 19. d. 00131/3/1957.
