Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
A MAGYAR-JUGOSZLÁV-SZOVJET KAPCSOLATOK ... 1953-1958 1105 Eközben Moszkva is új kezdeményezéssel lépett fel. Hruscsov azt az ajánlatot tette november 11-én Rankovicnak, a jugoszláv kormány alelnökének, hogy Nagy Imrééket közös megegyezéssel szállítsák Romániába. 1956-ban a szovjet-román viszony még felhőtlen volt, a bukaresti párt- és állami vezetés élvezte Hruscsovék bizalmát, s minden jel szerint a katonai és titkosszolgálati együttműködés is tökéletesen működött. Tisztában voltak azzal, hogy G. Gheorghiu-Dej,' a Román Munkáspárt első titkára, s a román pártvezetés az első perctől kezdve ellenszenvvel figyelte a budapesti eseményeket, attól tartva, hogy azok az erdélyi magyarság körében is visszhangot kelthetnek, s a belpolitikai nyugtalanság'Románia más vidékeire is átterjedhet. Azt is tudták, hogy a magyar miniszterelnök november 2-án éppen Gheorghiu-Dejhez fordult azzal a kéréssel, hogy próbáljoi» meg közvetíteni a magyar és szovjet kormány közötti tárgyalások érdekében. Belgrád ezt a szovjet kezdeményezést visszautasította, mert úgy vélte, ez a megoldás egyenlő lenne Nagy Imréék letartóztatásával, s az érintettek sem fogadnák el. A szovjet pártvezetés azonban nem várt tovább, cselekedett. November 15-én pártküldöttség élén a magyar fővárosba érkezett G. M. Malenkov, az SZKP KB Elnökségének tagja, a szovjet kormány elnökhelyettese, és bekapcsolódott a Nagyék eltávolítását célzó tárgyalásokba. 16-án Malenkov, s a már napok óta Pesten tartózkodó Szuszlov és A. B. Arisztov, az SZKP KB titkára, valamint I. A. Szeröv tábornok, a KGB elnöke Leányfalun, egy szigorúan titkos szűk körű megbeszélésen részletesen tájékoztatták Kádár Jánost Nagyék Romániába történő deportálásával kapcsolatos terveikről, aki anélkül, hogy az MSZMP IB-t, vagy a kormányt tájékoztatta volna, a hallottakat tudomásul vette. Erről még aznap, 17-én Malenkovék tájékoztatták az SZKP KB-t, amely jóváhagyta a tervet, s a KGB utasítást kapott Nagyék letartóztatására, amint elhagyják a jugoszláv követséget.79 November 17-én Kádár János — szovjet sugalmazásra, s az előző napi egyeztetéssel összhangban — a Budapesten zajló magyar-jugoszláv tárgyalások újabb fordulóján80 új követelésekkel lépett fel. Ismét sürgette, hogy Nagy és Losonczy írásban mondjanak le, gyakoroljanak önkritikát, támogassák az „ellenforradalom" elleni harcot, jelentsék ki, hogy nem támadják az új kormányt, s a jövőben nem folytatnak kormányellenes tevékenységet. Nagy Imre, valamint közvetlen munkatársai (Losonczy Géza, Haraszti Sándor, Donáth Ferenc, Jánosi Ferenc, Szilágyi József, Tánczos Gábor és Rajk Júlia) hagyják el a jugoszláv követséget, és ideiglenesen utazzanak Romániába. A jugoszláv kormány számára a Kádár „új' követelései természetesen elfogadhatalanok voltak. Ezért Kardelj november 18-án Kádárhoz írt levelében81 visszatért ahhoz a korábbi jugoszláv javaslathoz, hogy a magyar kormány adjon írásbeli biztosítékot arra vonatkozóan, hogy Nagy Imre és társai szabadon elhagyhatják a jugoszláv követséget és hazatérhetnek otthonaikba. Közölte azt is, hogy az ellen nincs kifogásuk, hogy Nagy Imréék egy időre Romániában kapjanak menedéket, de az Nagyék döntésének 79 Malenkov, Szuszlov és Arisztov távirata az SZKP KB-nak. 1957. november 17. Közli: Hiányzó lapok i. m. 235-236.; Gibianskii: Soviet-Yugoslav Relation of 1956 i. m. 143. 80 Ezekre vonatkozóan 1. Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956. 233-244. 81 E. Kardelj levele Kádár Jánoshoz. 1956. november 18. (Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956. 245-247.).
