Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
1106 MARELYIN KISS JÓZSEF - RIPP ZOLTÁN - VIDA ISTVÁN kérdése. Tudatta, hogy a részletek megbeszélésére Budapestre küldik D. Vidic helyettes külügyi államtitkárt. Az SZKP Központi Bizottsága november 14-én vagy 15-én fordult a Román Munkáspárt Központi Vezetőségéhez Nagyék „átköltözése" ügyében. A román pártvezetés fenntartás nélkül egyetértett a tervvel. A jugoszláv-román viszony Sztálin halála, majd Hruscsovék 1955-ös belgrádi látogatása után gyorsabban normalizálódott, mint a magyar-jugoszláv kapcsolat, amelyre súlyos tehertételként nehezedett Rákosi Mátyás személye. Tito elnök 1956. június 24-27-e közötti bukaresti látogatásán rendezték a két ország közötti vitás kérdéseket. A Gheorghiu-Dej vezette román párt- és kormánydelegáció 1956. október 20-án érkezett viszontlátogatásra Belgrádba, és kilenc napot töltött Jugoszláviában. A magyarországi népfelkelés és forradalom híre ott érte Dejéket, s tapasztalhatták, miként változik meg a Nagy Imre kormányát kezdetben támogató jugoszláv vezetők véleménye a budapesti eseményekről. Gheorghiu-Dej elutazása előtt, október 16-án találkozott N. Vujanovic jugoszláv nagykövettel. Annak a véleményének adott hangot, miszerint az lenne a legjobb, ha Nagy és néhány társa „menedéket kapnának" Romániában, s mindaddig ott is maradnának, amíg a magyarországi viszonyok nem rendeződnek. Felajánlották, hogy „szabad életet és mindennemű segítséget" készek biztosítani számukra, sőt erről hajlandók írásbeli biztosítékot is nyújtani a jugoszláv kormánynak. De azt is elképzelhetőnek tartották, hogy Nagy Imre önkritikát gyakorol, a nyilvánosság előtt támogatásáról biztosítja a Kádár-kormányt és Magyarországon marad. Dej nem tagadta, hogy a román pártvezetés az első megoldást tartaná helyesnek, és kérte Tito véleményét. Egyúttal bejelentette: november 19-én vagy 20-án Budapestre repül, hogy a „megegyezéses megoldás" létrejöttét elősegítse. A jugoszláv kormány azonnal válaszolt, másnap, november 17-én Vujanovic nagykövettel útján közölte, a Nagy-csoport ügyében mindent megtettek, amit tehettek. Beszámolt a Soldatic és Kádár között 16-17-én lezajlott tárgyalásokról, nem hallgatva el, hogy majdnem eljutottak a megállapodásig, amikor a magyar pártvezető újabb igényekkel lépett fel. Kádár követelései új helyzetet teremtettek, és most minden Nagy Imrééken múlik. Vujanovic közölte: a jugoszláv kormánynak nincs kifogása az ellen, hogy Nagy Imre és társai Romániába utazzanak, ha ők abba beleegyeznek, s kész hozzájárulni ahhoz, hogy Dejék tervezett látogatásuk során a budapesti követségen a magyar felkelés volt vezetőivel találkozzanak, ha ahhoz Budapest hozzájárul. A román pártvezetés a jugoszláv választ úgy értékelte, hogy a Belgrádnak nincs kifogása az ellen, hogy Nagyékat Romániába szállítsák, ha abba a magyar politikusok beleegyeznek.82 D. Vidic november 19-e és 22-e között négy napig tárgyalt a magyar fővárosban. A leányfalui megállapodásról nyilvánvalóan nem értesülhetett, de az ma még tisztázatlan, hogy Nagy Imréék deportálásának előkészítésébe a jugoszláv követség munkatársai közül kik és milyen mértékig voltak beavatva. Azt min-82 Vida István: Miért Románia? A Nagy Imre-csoport deportálása Rubicon, 1993. 7. sz. 25-26.; Kiss József - Varga Andrea: A Nagy Imre-csoport elrablása és deportálása Romániába. Társadalmi Szemle, 1997. 10. sz. 78-96.
