Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
1104 MARELYIN KISS JÓZSEF - RIPP ZOLTÁN - VIDA ISTVÁN én azzal a javaslattal- fordult Nagy Imréhez, hogy mind a szovjet, mind a magyar kormánnyal folytatandó tárgyalásokat megkönnyítené, csökkentené a szovjet katonai beavatkozás politikai súlyát, és Belgrád érdekeivel is összhangban lenne, ha november 4-ére visszadatálva írásban lemondana, tekintettel arra, hogy a Kádár-kormány letette a hivatali esküt, és a Nagy Imre-kormány november 4-e óta gyakorlatilag nem létezik.7 5 Az MSZMP Intézőbizottságának követségen lévő tagjai a javaslatot megvitatták. Az első körben, ha fenntartásokkal is, de hajlottak elfogadására, ekkor készült Nagy Imre lemondó levelének fennmaradt változata is, de végül teljes egyetértéssel elutasították a jugoszláv ajánlatot. Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az Alkotmány értelmében nincs szükség lemondó nyilatkozatra, az Országgyűlés a kormány bármely tagját felmentheti.7 6 Nagy Imre Rankovicnak címzett november 10-i válaszlevelében közölte: az adott helyzetben, a Kádár-kormány hivatalba lépése után nem látja értelmét a lemondó levél elkészítésnek, s visszadatálására egyébként sem lenne hajlandó.77 Az előbbiekkel egyidejűleg a jugoszláv kormány azzal az alternatív javaslattal fordult a Budapesthez, hogy vagy tegye lehetővé, hogy Nagy és társai amnesztiával és megfelelő garanciákkal elhagyhassák a követséget és hazatérhessenek, vagy járuljon ahhoz hozzá, hogy Nagyék Jugoszláviába távozhassanak. Érzékeltette, hogy a maga részéről az első megoldást preferálja. Azt a lehetőséget, hogy az októberi nemzeti felkelés vezetőit minden feltétel nélkül átadják, elutasította. Kádár — szovjet ösztönzésre — azonban mindkét megoldást elutasította. Közben a Borba november 16-án nyilvánosságra hozta Tito 11-én pártaktivisták előtt Pulában elmondott beszédét.7 8 Ebben azzal igazolta a november 4-i magyarországi szovjet intervenciót, hogy az volt a kisebbik rossz az ellenforradalom hatalomra jutásához képest, és támogatásáról biztosította a Kádár-kormányt. Ugyanakkor a helyzet kialakulásáért felelőssé tette a szovjet pártvezetést, amely szerinte az utolsó pillanatig pártfogolta a Rákosi-rendszert, beleértve az első, október 23-i beavatkozást is, amelyet végzetes hibának nevezett. Tito bírálta a Nagy-kormányt is, amely nem lépett fel erélyesen az ellenforradalom ellen, emiatt polgárháborús helyzet alakult ki Magyarországon, melynek során kommunistákat és más haladó embereket gyilkoltak. Bár Jugoszlávia nem volt tagja a szervezetnek, helytelenítette a Varsói Szerződésből történt kilépést. Tito beszéde, az alapkérdésekben elfoglalt álláspontja ellenére, elhatárolódást jelentett a Szovjetunió magyarországi politikájától, amit Moszkvában meglehetősen zokon vettek. Hruscsov, aki az SZKP Elnökségében a legtöbbet tette a kibékülés érdekében, személyesen is megsértődött. Tito beszédét nyílt támadásnak minősítette és visszautasította a sztálinizmus vádját. Figyelmeztette a jugoszlávokat, Tito fellépése a pártkapcsolatok megszakításához vezethet. A Pravda november 19-én, majd 23-án a vissza utasította a jugoszláv államfő vádjait, igaz, viszonylag mérsékelt hangnemben. 75 Rankovic távirata Soldaticnak. 1956. november 9. (Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956. 190-191.). 76 Rainer: Nagy Imre 1953-1958. i. m. 344-345. 77 Nagy Imre levele Rankovicnak. 1956. november 10. (Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956. 191-192.). 78 J. B. Tito: Beszédek és cikkek. XI. k. Forum, Novi Sad. 1955-1957. 219-231.
