Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
A MAGYAR-JUGOSZLÁV-SZOVJET KAPCSOLATOK ... 1953-1958 1101 híres rádióbeszéde. A miniszterelnöknek az a bejelentése, hogy a szovjet hadsereg egységei támadást indítottak a törvényes magyar kormány ellen annak megdöntésére, a magyar csapatok harcban állnak, a kormány a helyén van -meglepetést és zavart keltett Belgrádban. Nyilvánvalóvá vált, hogy a hatalomátvétel nem megy olyan simán, mint eredetileg gondolták.6 6 Soldatic nagykövet mindent megtett, hogy a Nagy-csoport „kikapcsolására" vonatkozó tervet megvalósítsák. November 4-én több alkalommal is tárgyalt Nagy Imréékkel s közvetítette a jugoszláv párt és kormány javaslatát: a miniszterelnök és hívei tegyenek írásbeli nyilatkozatot, amelyben elismerik a Kádárkormányt, annak személyi összetételét nem kifogásolják, s elhatárolják magukat kormányfő november 4-e hajnalán a rádióban elhangzott nyilatkozatától, arra hivatkozva, hogy az a „reakció" nyomására történt, de Nagy Imre lemondását nem követelték. A Nagy-csoport tagjai, azok, akik az MSZMP IB tagjai voltak, Donáth Ferenc, Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Lukács György és Szántó Zoltán tanácskozásra ültek össze, és egyhangúan elutasították a jugoszláv javaslatot. Elítélték a szovjet beavatkozást, s magát a Kádár-kormányt törvénytelennek tartották. Azt kérték, hogy valamennyiőjüket mielőbb vigyék Jugoszláviába. Ennek hatására Belgrád némiképp visszakozott: közölték Nagy Imrével, hogy nem ragaszkodnak a nyilatkozathoz, az a menedékjog megadásának nem feltétele, de megkönnyítené a magyarországi kibontakozást, a magyar kérdésnek az ENSZ Biztonsági Tanácsában aznapra tervezett megvitatását, s a Kádár-kormány törvényes kormányként való elismerését, ha mégis sor kerülne rá. Nagy megköszönte a felajánlott menedékjogot, ígéretet tett az azzal kapcsolatos nemzetközi szabályok betartására, s maga is engedményt téve, nem utasította el a kért hivatalos nyilatkozat megtételét. Megismételte azonban, hogy szeretnének mielőbb Jugoszláviába utazni.67 A jugoszlávok korrekten megmondották, a katonai helyzet miatt ahhoz, hogy elhagyhassák Magyarország területét a szovjet hatóságok beleegyezése kell. E. Kardelj, a jugoszláv kormány alelnöke, még 4-én tájékoztatta Firjubin szovjet nagykövetet arról, hogy a brioni megállapodásnak megfelelően kapcsolatba léptek Nagy Imrével, s felfedte, hogy a kormányfő és munkatársai a budapesti jugoszláv követségen tartózkodnak. Közölte azt is, hogy meg kívánnak állapodni Nagy Imrével, tegyen a Kádár-kormányt támogató nyilatkozatot, de hallgatott arról, hogy a miniszterelnök lemondását nem vetették fel. Tito nevében kérte a szovjet pártvezetés véleményét, folytassanak-e további tárgyalásokat a magyar felkelés vezetőivel. A jugoszláv államfő azt is kérte, a szovjet kormány kezdeményezze, hogy a Kádár-kormány ne alkalmazzon megtorlást azokkal a kommunistákkal szemben, aki a Rákosi-rendszer elleni fegyveres felkelés oldalára álltak.68 Hruscsovot és a szovjet felsővezetést meglepte, hogy Nagy Imréék a jugoszláv nagykövetségen politikai menedékjogot kaptak, mikor arról Brionin nem 66 A. S. Stykalin: Soviet-Yugoslav Relations and the Case of Imre Nagy. Cold War History, 2005. 1. sz. (a továbbiakban: Stykalin: Soviet-Yugoslav Relations and the Case of Imre Nagy) 6. 67 D. Soldatic távirata a külügyi államtitkárságnak. 1956. november 5. (Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956. 167.). 68 Ny. E Fiijubin belgrádi szovjet nagykövet távirata az SZKP KB-nak. 1956. november 4. A „Jelcin-dosszié" i. m. 108.
