Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
1102 MARELYIN KISS JÓZSEF - RIPP ZOLTÁN - VIDA ISTVÁN volt szó. Nagy november 4-e hajnalán elhangzott rádióbeszéde is kellemetlenül érintette őket. Nem értették a helyzetet és keményen reagáltak. Elutasították a tágyalás gondolatát Nagy Imrével, esetleges újabb nyilatkozatát megkésettnek minősítették, s követelték, hogy a magyar vezetőket adják át a szovjet katonai hatóságoknak, s rajtuk keresztül a Kádár-kormánynak. Arra azonban ígéretet tettek, hogy Kardelj kérésének megfelelően a budapesti követség épületének védelméről gondoskodnak, ami a gyakorlatban követség blokád alá helyezését jelentette.69 Tito másnap, 5-én személyes levélben fordult Hruscsovhoz, amelyben beismerte, hogy Nagyék a budapesti jugoszláv nagykövetségen vannak és tudatta, hogy a magyar politikusok szeretnének Jugoszláviába távozni. Kérte, hogy ehhez a Szovjetunió járuljon hozzá. Ugyanakkor azt is világosan megmondta: a Nagy-csoportot nem adják át a Kádár-kormánynak. Hruscsov és a szovjet pártelnökség nem volt hajlandó abba belegyezni, hogy Nagy Imréék Jugoszláviába emigráljanak, amint azt Titóék is szerették volna. Attól tartottak, hogy részvételükkel kialakulhat egy új politikai-hatalmi központ külföldön, amely vonzerőt gyakorolhat a magyar politikai életre, erősítheti a nemzeti ellenállást és gyengítheti a Kádár-kormány helyzetét és a gazdasági-politikai konszolidációt, a nyugati hatalmak pedig kihasználhatják propagandisztikus célokra. Arról nem is szólva, hogy ily módon Jugoszlávia befolyása tartósan fennmaradna a magyarországi ügyekben. Számoltak azzal is, hogy egy ilyen fordulat nagyon megterhelné nemcsak a magyar-jugoszláv, de az addig alapvetően jó szovjet-jugoszláv viszonyt is. Hruscsov ezért 7-i válaszlevelében7 0 továbbra is ragaszkodott Nagyék kiadásához, s a szovjet-jugoszláv állami és pártkapcsolatok megromlásával fenyegetődzött. Megpendítette, szintén fenyegetésként, hogy a Nagyéknak adott menedékjog azt a látszatott keltheti, hogy a magyarországi eseményekért Jugoszlávia a felelős. (Hruscsov ebben a levelében használt először olyan kifejezéseket, mint „Nagy és bűntársai", „Nagy és cinkostársai".) A jugoszláv pártvezetés, saját nemzetközi presztízsét féltve, kitartott ama álláspontja mellett, hogy a nemzeti felkelés vezetőit nem adja ki Kádárnak. Tito Hruscsovhoz írt másnapi levelében71 az események gyors fordulatával magyarázta a történteket, és azzal, hogy nem volt kellő idő Nagy Imrével és munkatársaival tárgyalni. A szovjetek részéről több megértést kívánt a kialakult helyzet miatt, azt viszont határozottan visszautasította, hogy Jugoszláviának a magyarországi eseményekhez bármilyen köze lett volna. Felvetette, más megoldást kellene találni Nagyék helyzetének rendezésére. A jugoszláv diplomácia jelezte a magyar miniszterelnöknek: nyilatkozta későn jött, és nem azt tartalmazza, amit vártak. November 7-én közölték azt is, hogy a szovjetek nem járultak hozzá, hogy Jugoszláviába távozzanak, s nehezményezik, hogy a szovjet katonai akció után 4-én hajnalban, mielőtt a követségre mentek, nem mondott le. Azt azonban nem mondták meg, hogy Moszkva 69 Távirat Ny. P Fiijubin belgrádi szovjet nagykövetnek. 1956. november 4. (A „Jelcin dosszié" 107.). 70 Hruscsov levele a JKSZ KB-hoz. 1956. november 7. (Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956. 175-177.). 71 Tito levele Hruscsovnak. 1956. november 8. (Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956. 183-186.).
