Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
A MAGYAR-JUGOSZLÁV-SZOVJET KAPCSOLATOK ... 1953-1958 1097 A magyar párt- és kormányküldöttség látogatása október 15-e és 22-e között jó légkörben, kezdetben nagy publicitás mellett zajlott le, de a személyes érintkezés felvételén túl semmilyen konkrét eredménnyel nem járt. A jugoszláv államfő megtette, amit a szovjetek kértek tőle, fogadta Gerőt és a vele érkezett szinte teljes magyar pártvezetést, de többre nem volt hajlandó. Az MDP első titkára többször is sajnálkozását fejezte ki az 1948-1949 után történtek miatt, s önkritikát gyakorolt, de szavainak nem volt hitele. A kiadott közös közlemény szerint a moszkvai deklaráció szellemében szabályozták a JKSZ és az MDP viszonyát, a szovjethez hasonlóan a magyar pártvezetés is kénytelen volt tudomásul venni a jugoszlávoknak a pártok önállóságára, egyenjogúságára, egymás ügyeibe való be nem avatkozásra vonatkozó feltételeit. A magyar delegáció jugoszláviai látogatásra korántsem volt zavartalan. Rányomták bélyegüket a lengyelországi események, mindenekelőtt Gomulkának a LEMP első titkárává választása és a Magyarországról érkező hírek. Gerő az utolsó két nap már nagyon ideges volt, állandóan hazatelefonáltatott és különböző üzeneteket küldött. Az utolsó napok programját le is mondta. A magyar pártdelegáció tagjainak fel sem tűnt, amire a nyugati diplomaták természetesen felfigyeltek, hogy a magyarok még el sem hagyták az országot, október 20-án már megérkezett Belgrádba a G. Gheorghiu-Dej vezette román párt- és kormánydelegáció, ami elfoglalta a lapok címoldalát, Gerőékről jóformán elfelejtkeztek. A feszült magyarországi belpolitikai helyzetben az udvariasságon kívül semmi nem indokolta, hogy a teljes magyar pártvezetés csak október 23-án térjen vissza a hosszúra nyúlt jugoszláviai látogatásról. A magyar forradalom hatása Belgrádban Az 1956. október 23-i felkelés a jugoszláv pártvezetést is váratlanul érte. Gerőéktől sem kaphattak megfelelő tájékoztatást, hiszen ők sem tudták pontosan, mi történik Budapesten. A Rákosi-rezsim elleni népfelháborodást jogosnak tekintették, Gerő szereplését, a hírhedt 23-i esti rádióbeszédét, amelyben a felkelőket csőcseléknek nevezte, s főként a szovjet csapatok felkérését a fegyveres beavatkozásra, azonban hibának minősítették és elítélték. Helytelenítették, hogy a szovjet vezetés engedett Gerőnek, valószínűleg nem tudták, sokkal súlyosabban esett latba Moszkvában Andropov szovjet nagykövet beavatkozást sürgető telefonja. Annak örültek volna, ha Nagy Imre és az új vezetés békés úton jutott volna hatalomra, mint Gomulka Lengyelországban. A jugoszlávok mind Rákosival, mind Gerővel, mind a magyar politikai vezetés más sztálinista elemeivel szemben Nagy Imrét és a pártellenzéket támogatták. A Nagy-csoportnak már 1956 tavaszától, az SZKP XX. kongresszusa utántól, Gimes Miklós és Vásárhelyi Miklós révén rendszeres kapcsolata volt a budapesti jugoszláv misszióval;5 5 ők juttatták el oda Nagy Imre kéziratos tanulmányait, az MDP KV-hoz benyújtott beadványait, s ők informálták a jugoszláv diplomatákat a pártellenzék tevékenységéről. Losonczy Géza csak október 23-a után járt a jugoszláv követségre, s adott tájékoztatást a belpolitikai események-55 Elet és Irodalom, 2001. augusztus 10. Egy 1997-ben készült interjú Vásárhelyi Miklóssal.
