Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
1098 MARELYIN KISS JÓZSEF - RIPP ZOLTÁN - VIDA ISTVÁN ről, s az MDP PB és a pártelnökség döntéseiről. Nagy Imre személyesen nem érintkezett a jugoszláv diplomatákkal és D. Soldatic nagykövettel is csak október 31-én találkozott először. A jugoszlávok Gimest és Vásárhelyit valószínűleg elsősorban információszerzésre használták, s tőlük tudhatták, hogy Nagy ez idő tájt már Jugoszláviát tekintette példaképének, s Magyarország jövőjét független, aktív külpolitikát folytató, de szocialista országként képzelte el. Nagy érdeklődött a jugoszláv önigazgatási modell, főként a munkástanácsok iránt, s ellenezte a katonai tömbök létrehozását.56 Belgrád is azt szerette volna, ha Magyarország és a többi kelet-európai népi demokratikus ország függetlenedik a Szovjetuniótól és a tábortól, s a jugoszláv utat választja. Ezzel függ össze, hogy amikor Nagy Imre kérte, Tito az MDP Központi Vezetőségéhez intézett levélben57 támogatásáról biztosította a magyar kormány október 28-i, a felkelők követeléseit felvállaló, demokratikus és szociális reformokat ígérő programnyilatkozatát, amely többek között kilátásba helyezte tárgyalások megkezdését szovjet a csapatok kivonásáról. Magyarország semlegességének november 1-jei deklarálása is megfelelt a jugoszláv kormánykörök elképzeléseinek. Nem bánták volna ha a szovjet csapatokat kivonják Magyarországról, vagy csökkentik létszámukat. A jugoszláv párt és kormánykörök ugyanakkor egyre növekvő aggodalommal figyelték a magyarországi eseményeket, ami október 28-i levelükben is tükröződött. Álláspontjuk napok alatt megváltozott, annak ellenére, hogy nem voltak megfelelő információik a magyarországi fejleményekről. Titónak október végén már az volt a személyes véleménye, hogy Magyaroszágon „ellenforradalom" van, és veszélybe kerültek a szocializmus vívmányai. Nagy Imrével is elégedetlenkedtek. V Velebit helyettes külügyi államtitkár már október 25-én azt a megjegyzést tette a belgrádi angol követség tanácsosa előtt, hogy Nagy nem elég határozott egyéniség.5 8 Október 31-én Soldatic már azt az utasítást kapta, hogy mondja meg Nagy Imrének: „... mi nyugtalankodni kezdünk a jobboldali elhajlás lehetőségének láttán, amely veszélyezteti a társadalmi rendszert, függetlenül attól ezt a dolgozó tömegek nem kívánják".5 9 Belgrádban ekkor már az október-novemberi magyarországi események antikommunista, nacionalista jellegét meghatározóbbnak vélték, mint demokratikus és szocialisztikus vonásait. Tartottak attól, hogy Magyarországon az 1945 előtti erősen jobboldali, autokratikus Horthy-rendszert kísérlik meg restaurálni, s hogy ezzel összefüggésben a jelentős számú jugoszláviai magyar kisebbség kérdését is felvető nacionalista tendenciák jutnak uralomra. Rémülten tapasztalták a kommunistaellenes atrocitásokat és általában a fegyveres felkelés erejét. Kifejezetten elutasították a korlátozás nélküli többpártrendszer bevezetését, a polgári demokratikus politikai struktúra létrejöttét, a jobbol-56 L. Nagy: Snagovi jegyzetek. Bevezető. 23-25, valamint Vásárhelyi Miklós: Ellenzékben. Szerkesztette: Tóbiás Áron. Szabad Tér Kiadó. Budapest, 1989. 153. 57 Magyar Nemzet, 1956. október 30. 58 P T. Hayman távirata a Foreign Officenak. 1956. október 26. (Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956. 135.). 59 Koca Popovic külügyi államtitkár utasítása D.-nak . 1956. október 31. (Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956. 144.).
