Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
A MAGYAR-JUGOSZLÁV-SZOVJET KAPCSOLATOK ... 1953-1958 1093 időben nem következett be, meghívásunkat, hogy küldjenek parlamenti delegációt, csak 1956-ra fogadták el, félhivatalos ajánlatunkat nagykövetek cseréjére lényegileg elutasították, majd pedig elhangzott Tito karlováci beszéde. E beszédet követőleg két nagyjelentőségű magyar állásfoglalásra került sor: Rákosi elvtárs augusztus 8-án beszédet mondott Csepelen, augusztus 12-én közöltük a jugoszlávokkal, hogy 28-a után bármikor készek vagyunk tárgyalni a jugoszláv gazdasági és pénzügyi kérdésekről. Ezzel — véleményem szerint — komoly előrehaladás történt a magyar-jugoszláv viszony gyors javulása érdekében".4 3 A magyar jugoszláv kapcsolatok rendezésére tett intézkedésekre — a külügyminiszter-helyettes szerint — „eddig választ nem kaptunk". A tartózkodás oka nyilvánvaló, a jugoszlávok nem ezeket tartották fontosnak. Számukra a gazdasági és pénzügyi kérdések rendezése, az általuk kívánt hengerelt áruk szállításának beindítása, a jugoszláv politikai emigránsok leváltása egyes kulcspozíciókból, végül a jugoszláv ellenes propaganda teljes megtiltása volt az elsődleges cél. Jugoszláv részről elvárták volna, hogy a magyar vezetők határozott és egyértelmű politikai nyilatkozatot tegyenek a két ország közötti viszonyról. A magyar lépések vontatottan és vonakodva, nem a jugoszlávok által várt módon és időben történtek. Az 1955 augusztusában Moszkvában zajló szovjet-jugoszláv tárgyalásokon is szóba került a magyar-jugoszláv viszony. A moszkvai nagykövetség V A. Zorin szovjet külügyminiszter-helyettes kérésére, 1955. augusztus 27-én a következőket jelentette Budapestre: „Szovjet szervek nem tartják helyesnek a magyar-jugoszláv tárgyalások előtt javasolt hármas értekezletet. Ennek nyilvánosságra kerülése csak fokozná a jugoszlávok bizalmatlanságát irántunk. Legcélszerűbbnek tartják a két ország közötti közvetlen tárgyalást. A két fél követeléseire vonatkozólag az lenne a legideálisabb, ha kölcsönösen törölnék azokat, s a tárgyalások folyamán felderített szaldót nullára csökkentenék".44 Ezt követően az 1955. szeptember 5-én Belgrádban megkezdődött magyar-jugoszláv gazdasági és pénzügyi tárgyalásokon a magyar delegáció tárgyalási taktikája arra irányúit, hogy a múlt lezáratlan ügyeit háttérbe szorítsák, s a gazdasági együttműködés kérdéseit helyezzék előtérbe. Kiderült azonban, hogy a jugoszlávok a jövőbeli ügyek helyett olyan követeléseikről kívántak tárgyalni, mint amilyen a gazdasági egyezményekből eredő magyar tartozások, a jóvátétel, valamint a gazdasági kapcsolatok megszakításából eredő károk rendezése.45 A tárgyalások szeptember 24-én megszakadtak, miután a jugoszlávok nem fogadták el a „nullszaldós" megoldást előirányozó magyar javaslatokat. A szeptember és december közötti időszakban a gazdasági-pénzügyi vita diplomáciai jegyzékváltás formájában folytatódott. Jugoszlávia ragaszkodott a szerződésekben foglalt magyar kötelezettségek teljesítéséhez, végül a magyar kormány kénytelen volt engedni a követeléseknek. A tárgyalások decemberben Belgrádban kezdődtek meg újra, majd 1956. január 10-18-a között Budapesten folytatódtak. A megállapodást végül 1956. május 29-én írták alá. A magyar-ju-43 MOL XIX- 19-2-gg. Sík Endre feljegyzése. 1955. augusztus 18. 44 MOL M-KS 276. f. 65/213. 6. e. 45 MOL M-KS 276. f. 89/256. ő. e.
