Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
1092 MARELYIN KISS JÓZSEF - RIPP ZOLTÁN - VIDA ISTVÁN hogy a Tájékoztató Iroda 1949. novemberi — egyébként Magyarországon titokban megtartott — harmadik tanácskozásán hozott, a JKSZ-t súlyosan elítélő és rágalmazó határozatot4 0 vissza kell vonni, s Hruscsov levélben kérte Rákosi hozzájárulását ehhez. (A visszavonás nem vonatkozott az első, 1948. júniusi jugoszlávellenes határozatra.) A belgrádi csúcstalálkozóval és szovjetek nyilvános bocsánatkérésével erkölcsileg és politikailag megerősödött jugoszláv felső vezetés hamarosan reagált a magyarországi belpolitikai fejleményekre és a Rákosi-Gerő-féle csoport hatalomátvételére. 1955. június 27-én Tito karlováci beszédében újra felsorolta a már ismert jugoszláv sérelmeket, különösen a Rajk-perben történt meghurcoltatásukat. Élesen bírálta Rákosit, „véres kezű" figurának nevezte, őt tette felelőssé azért, mert szavakban ugyan nem, de a gyakorlatban akadályozta a két ország közötti viszony rendezését.4 1 A budapesti lapok részleteket közöltek a beszédből, de elhallgatták a magyar pártvezetést ért kemény kritikát. Magyar részről csak két hét múlva reagáltak az elhangzottakra. Rákosi Mátyás 1955. augusztus 8-i csepeli képviselői beszámolójában, tehát nem az MDR hanem a kormány nevében üdvözölte a jugoszláv-szovjet közeledést, s — átvéve Hruscsovék eljárását — a magyar-jugoszláv viszony megromlásában a felelősséget Péter Gáborra és „bandájára" hárította. Többek között kijelentette: „A jugoszláv nép, a jugoszláv elvtársak és Tito elvtárs is nyugodtak lehetnek afelől, hogy a mi részünkről minden meg fog történi az olyan kölcsönös, egészséges, őszinte baráti viszony helyreállítására, amely Magyarország és Jugoszlávia népei között 1948-ig megvolt, s ezzel is hozzájárulunk a béke, a szocializmus nagy ügyének erősítéséhez".42 Valójában már június 30-án titkos MDP politikai bizottsági határozat született, amelynek nyomán egy sor diplomáciai lépésre is sor került. 1955. július 9-én a magyar kormány javasolta a budapesti jugoszláv követnek a politikai foglyok kölcsönös kicserélését, s a „szocialista" tapasztalatcsere megindítását, vagyis a különböző rendű és rangú — úttörő, szakszervezeti, mezőgazdasági, sajtó stb. — delegációk kölcsönös látogatásának rendszeresítését. Augusztus 6-án a Külügyminisztérium újabb javaslatokat tartalmazó emlékeztetőt adott át a jugoszláv diplomatának. Sík Endre külügyminiszter-helyettes az akkori magyar álláspontot a következőképpen foglalta össze a pártközpont számára: „... előkészítő munkát végeztünk a (június 30-i) határozat további célkitűzéseinek végrehajtására. Ebben az időszakban azonban még nem vállaltunk konkrét kötelezettséget abban a néhány fő kérdésben, amelynek a jugoszlávok a legnagyobb jelentőséget tulajdonítanak (függőben lévő gazdasági és pénzügyi kérdésekben folytatandó tárgyalások időpontjának kitűzése, öt letartóztatott jugoszláv állampolgár kiengedése, a jugoszláv emigránsoknak egyes kulcspozíciókból való leváltása). Jugoszláv részről azt is várták, hogy a nyilvánosság előtt politikai nyilatkozatot teszünk a két ország közötti viszonyról. Minthogy mindez a jugoszlávok által várt 40 A Tájékoztató Iroda tanácskozását 1949. november 16 és 19 között Galyatetőn rendezték meg a kelet-európai pártok mellett az olasz és a francia kommunista párt képviselőinek részvételével. A házigazda Rákosi volt, a magyar delegációnak rajta kívül Gerő, Révai és Kádár János voltak a tagjai. 41 Keesing's Contemporary Archives. 1955-1956. 14358. 42 MOL M-KS 276. f. 65/218. ö. е. 1955. augusztus 4-én kelt, Rákosi Mátyásnak szóló feljegyzés.
