Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
1090 MARELYIN KISS JÓZSEF - RIPP ZOLTÁN - VIDA ISTVÁN kötöttek a határjelek felújítására.3 3 1954 folyamán a lassú normalizáció kis lépésekben folytatódott. Helyreállították államhatárokat, május 22-én felújították a kereskedelmi kapcsolatokat. 1954. szeptember 2-án a határincidensek megelőzéséről kötött egyezmény módosításáról újabb tárgyalások kezdődtek. Az államközi viszonyok rendezése közben a magyar párt vezetői tájékoztatásképpen megkapták a szovjet-jugoszláv levélváltás dokumentumait és a hozzájuk fűzött kommentárokat.3 4 Az SZKP értékelése szerint a jugoszlávok kételyei és húzódozása ellenére, amelyek a nyugati államokkal kialakult összeköttetéseik fenntartásával magyarázhatók, határozott előrelépés történt a kapcsolatok helyreállításában. Rákosiékkal közölték, hogy a Tito-ellenes Jugoszláv Patrióták Szövetségének tevékenysége és újságjuk kiadása többé a „Szovjetunió területén nem kívánatos", továbbá —- a jugoszlávok kívánságára — egy szovjet delegációt küldenek Belgrádba a kereskedelmi ügyek megtárgyalásának folytatására. Megjegyezték, úgy látják, hogy a jugoszlávok a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való kapcsolataikat egy időben szeretnék rendezni. Farkas Mihály 1954. október 18-án Szegeden tartott beszédében nyilvánosan is bejelentette, az MDP vezetése tárgyalni kíván Belgráddal. Természetesen ezúttal sem valami önálló magyar külpolitikai akcióról volt szó, a háttérben szovjet-jugoszláv közeledés és a kelet-európai népi demokratikus országok egyeztetett diplomácia lépései húzódtak meg. 1954. november 29-én a Jugoszlávia nemzeti ünnepe alkalmából rendezett fogadáson — évek óta először — Nagy Imre és Rákosi Mátyás mellett az egész magyar felső vezetés megjelent. Általános feltűnést keltett, hogy Nagy Imre miniszterelnök az újév alkalmából nyilatkozatot adott a jugoszláv hírügynökségnek, amelyben kijelentette, hogy a két ország érdeke „a béke biztosításában és a békés együttélés kérdéseiben azonos".3 5 1948 óta az első árucsere-forgalmi egyezményt a magyar kormány 1954. május 22-én kötötte Jugoszláviával, 1,2 millió dollár értékben. A megadott kereteket a két ország teljes egészében ki is használta.3 6 A következő évi magyar tárgyalási célokról egy minisztertanácsi határozatból tudunk. Hegedűs András, a miniszterelnök első helyettese által aláírt határozatból az tűnik ki, hogy a magyar kormány még nem határozta el magát a döntő lépésre. A kormány ugyan helybenhagyta a külkereskedelmi tárgyalások folytatását, de jellemző módon vezetésükkel csak egy minisztériumi osztályvezetőt bízott meg. Ugyanakkor előirányozta a 15-16 millió dolláros keret-megállapodás megkötését; végül pedig — s témánk, a kapcsolatok rendezése szempontjából ez a döntő kérdés — utasította a tárgyalóküldöttséget, hogy ne bocsátkozzék az 1949 előtti magyar tartozások megvitatásába".37 33 Szabad Nép, 1954. február 3.; valamint MOL XIX j-l-j 522/16/1954. sz. MT iratok.; MOL XIX j-l-j MT 540 517/1/1954. sz. hat. (1954. május 17.) 34 MOL M-KS 276. f. 65/117 ő. e. 35 Szabad Nép, 1955. január 1. 36 MOL XIX-19-2-gg. Salusinszky István feljegyzése a Jugoszláviával való árucsere-forgalom helyzetéről. 1955. augusztus 19. 37 MOL XIX j-l-j. 541/105/2/1954. sz. MT határozat az 1955. évi magyar-jugoszláv árucsere-forgalmi megállapodásról (1954. november 5.).
