Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
A MAGYAR-JUGOSZLÁV-SZOVJET KAPCSOLATOK ... 1953-1958 1087 Hruscsov és Bulganyin szovjet miniszterelnök 1955 május végi belgrádi útját a világsajtó egyfajta Canossa-járásnak tekintette. Hruscsov repülőtéri beszédében, ahogy előre elhatározták, bocsánatot kért a jugoszláv néptől és személy szerint a Titótól a szovjet részről folytatott súlyosan hibás politikáért, de a felelősséget Berijára és Abakumovra hárította. A szovjet párt első emberének szavai nagyon meglepték a jugoszláv vezetőket, Sztálin felelősségének elhallgatása viszont megütközést keltett körükben. A két állam kapcsolatát szinte teljesen helyreállították, s megállapodtak a gazdasági, kulturális és tudományos együttműködés fejlesztésében. Egyetértettek a pártok közötti kapcsolatok felvételének előkészítésében. Árnyalati különbségek voltak a nemzetközi helyzet megítélésben. Az úgynevezett bandungi külpolitikai alapelvek — a békés egymás mellett élés, a szuverenitás, a területi sérthetetlenség, az egyenjogúság tiszteletben tartása, az agresszióról való lemondás stb. — elfogadása szovjet részről Titóék teljes győzelmét jelentette.22 A jugoszlávok leszögezték, garanciákat kell találni arra, hogy a Tájékoztató Iroda országukat sújtó határozatai semmilyen körülmények között ne ismétlődhessenek meg, de felajánlották: ne bolygassák a régi dolgokat. A szovjeteknek pedig tudomásul kellett venniük a szocializmus egyenlőtlen fejlődéséből logikusan következő sokféleséget. Nekik is érdekükben állt, hogy fátylat borítsanak múltra. Az SZKP Elnöksége 1955. június 6-án, meghallgatta Hruscsov szóbeli beszámolóját, majd 8-án megvitatta a delegáció írásos jelentését a jugoszláviai látogatásról.2 3 A magas pártfórum messzemenően elégedett volt a belgrádi úttal, a delegáció fogadtatásával, a tárgyalásokkal és az elért eredményekkel, különösen azzal, hogy sikerült pártvonalon előre lépni, bár a részletekről nem történt megállapodás. Úgy érezték, jelentős lépést tettek annak érdekében, hogy a két ország együttműködése javuljon, s Jugoszláviát visszatérítsék a táborba, és a Szovjetunió oldalára állítsák. Az egyetlen disszonáns hang ismét Molotové volt, aki megpróbálta megkérdőjelezni a jugoszláviai látogatás sikerességét, s burkoltan kétségbe vonta, hogy a jugoszlávokkal meg lehet és meg kell egyezni. Álláspontja egyöntetű elutasításra talált. Hruscsov, aki is sértve érezte magát, nagyon keményen fellépett ellene, sőt összefoglalójában megfenyegette Sztálin egykoron legközebbi hívét. Azt hangsúlyozta többekkel egyetértve, tájékoztatni kell a KB-t arról, hogy Molotovnak egy sor kérdésben külön véleménye van, amely eltér a szűkebb pártvezetőség álláspontjától.24 Az SZKP KB 1955. júliusi ülésén is összeütközésre került sor Molotov és Hruscsov között többek között a Tájékoztató Iroda 1948. évi határozatai elfogadása, vagyis a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti szakítás kapcsán. Hruscsov azzal vádolta Molotovot és Sztálint, 22 A Belgrádi Nyilatkozatot 1. Szabad Nép, 1955. június 3. 23 Az SZKP Elnöksége 1955. június 6 és 8-i üléseinek jegyzökönyveit 1. Prezídium CK KPSZSZ 1954-1964. 47-54. 24 „Furcsán viselkedik Molotov elvtárs, nem mondta el a véleményét, amikor a jugoszláv kérdést vitattuk meg - jelentette ki Hruscsov. - Molotov elvtárs kiinduló álláspontja helytelen. Azzal a bizonyossággal kell az ügyet kezelni, hogy Jugoszláviát a saját oldalunkra állíthassuk. Lépésről-lépésre meg kell erősíteni a pozícióinkat. Bizalmat kell tanúsítani, nem szabad megengedni a defetizmust. Molotov elvtárs egy sor kérdésben eltér az álláspontunktól. Rögzíteni kell, hogy Molotov elvtársnak saját álláspontja van, amit mi elítélünk." (Prezídium CK KPSZSZ 1954-1964. 53-54.).
