Századok – 2006
KRÓNIKA - Tóth István György (1956-2005). (E. Kovács Péter) 1077
KRÓNIKA TÓTH ISTVÁN GYÖRGY (1956-2005) Én mindig Istvánnak hívtalak, de nem azért, mért a TIGY nem tetszett, talán inkább untam, hogy mindenki így emleget. A Deák téren mentünk egyszer, amikor mesélni kezdtél egy év végi díjkiosztásról - talán úttörő lehettél -, amikor rajtad kívül legalább három Tóth Istvánt szólítottak a jutalomkönyv átvételekor. Ekkor gondoltad, hogy megkülönböztetésként a György keresztnevedet is használni fogod. Tudatosan döntöttél így, és ez a határozottság végigkísérte életedet. Az, hogy miért lettél történész, nem tudom. Arra azonban tisztán emlékszem, miért választottad a 17-18. századot kutatási területednek. Egy Kubinyi-szeminárium után - mert tudtad, kitől lehet tanulni - azt fejtegetted, hogy azért döntöttél a középkor kutatása helyett a felvilágosodás korszakánál, mert azt akár Magyarországról is lehet nemzetközi elismertséggel kutatni, hiszen ott van „a Benda, a H. Balázs és a Kosáry", akiknek ez sikerült. Bevallom akkor nem értettem, mire gondolsz, de azután évek alatt szép lassan felfogtam és elfogadtam döntésedet. Valójában téged már akkor a nemzetköziség érdekelt, magyar forrásanyagra építve. Egyetemistaként a tanárok már beszéltek rólad, pozitív példaként állítva elénk tudásodat, szorgalmadat, kitartásodat. Ezzel természetesen hamar elérték, hogy irigyek legyünk rád, és amikor még diákként cikked jelent meg a Századokban, a szemünkben te voltál a stréberség megtestesítője. Pár évvel voltál csak idősebb nálunk, de több nyelven beszéltél, „nyugati" ösztöndíjat kaptál, mellékesen elvégezted a latin szakot, magabiztosan haladtál előre, és azon már senki sem csodálkozott, hogy a Történettudományi Intézetbe kerültél, ahol olyan idolok dolgoztak akkor, mint Benda Kálmán, Györffy György, Kosáry Domokos, Szakály Ferenc, Szúcs 'Jenő, és csak azért nem folytatom a felsorolást, mert úgy is kimaradna valaki. Emlékszem egy TV-műsorra, ahol egyik professzorod, H. Balázs Éva beszélt a Nemzetközi Felvilágosodás Kongresszusról, amit 1989-ben, Párizsban tartottak. Örömmel mondta, hogy a magyar fiatal kutatók milyen jól helyt álltak, és mennyire felkészültek. Ha angolul kérdezték őket, akkor angolul válaszoltak, ha franciául, akkor franciául, ha olaszul akartak valamit megtudni, akkor Itália nyelvén érkezett a magyarázat. Aki látta az adást és szakmabeli volt tudta: rólad van szó. Hihetetlenül jól beszéltél angolul, franciául, németül és olaszul, és úgy, hogy a másodperc törtrésze alatt tudtál az egyik nyelvről a másikra váltani. Igen, lehet mondani, hogy könnyű volt neked, hiszen a családi háttér, meg a neveltetés, meg a Fazekas Gimnázium. De te sokakkal ellentétben élni tudtál a lehetőséggel, és soha nem dőltél elégedetten hátra. Mikor barátkoztam meg veled? Erre pontosan nem emlékszem. Kubinyi mellett együtt jártunk Fügedi Erik történeti statisztika órájára, ahol közös feladatot kaptunk. Néha egy-egy latin auktorolvasáson is összefutottunk, de iga-