Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Seges; Vladimír: Od rytierstva po zoldnierstvo. Stredoveké vojenstvo v Uhorsku so zretelom na Slovensko (Ism.: Pálosfalvi Tamás) 1064

TÖRTÉNETI IRODALOM 1065 érdemes csak megközelíteni. Tegyük hozzá, hogy az okleveles anyag feltártságának és hozzáférhetőségének mai szintjén az ilyen kutatásokat már nem a források ismeretlensége, hanem az érdeklődés és az elszántság hiánya hátráltatja. • Mindez nem jelenti azt, hogy az ismeretek jelenlegi szintjén ne lehetne már érdemben tágítani tudásunk határait. Vladimír Seges egyébként sem elszigetelt diszciplínaként kezeli a hadtörténetet, hanem a középkor világának egyik aspektusaként, olyannyira, hogy könyvének első fejezetét teljes egészében az „alapfogalmak" tisztázásának szenteli. A tér és az idő maitól eltérő percepciójának függvényében értékeli a középkori hadseregek lehetőségeit és teljesítményét. Hangsúlyozza a természeti környezet és klimatikus viszonyok determináló jellegét, a hadjáratok idő- és térbeli korlátait, az információ-áramlás lassúságát, valamint a hadicélok sajátos voltát. Megállapításai nem törekednek arra, hogy az újdonság erejével hassanak, mégis rendkívül hasznosak, mert különösen a nem hadtörténész képzettségű szakemberek hajlamosak arra, hogy a hadtörténet terepére tévedve a legelemibb tényekről is megfeledkezzenek, mint például a „hajnaltól alkonyatig tartó" lovascsata, sajnos nem ritkán felmerülő — nyilvánvalóan képtelen — gondolata kapcsán. Ugyanebben a fejezetben jelöli ki a szerző a kutatása szűkebb területéül szolgáló régió földrajzi határait: döntése, ha bizonyos fokig érthető is, történeti szempontból nehezen védhető, hiszen a mai Szlovákia területe a középkorban sem földrajzi, sem politikai szempontból nem volt olyan különálló régió, mint Erdély vagy Szlavónia. Hozzá kell azonban tenni, hogy az utolsó fejezet kivételével Seges, amint azt a könyv címe is ígéri, valójában nem korlátozza vizsgálatát csupán a mai Szlovákiára. A második fejezet, amely a következővel együtt mintegy a könyv súlypontját jelenti, a törvények alapján elemzi a késő középkori magyar hadszervezet, fegyverzet és a logisztika kérdéseit. Köztudott, és ezt szerző is hangsúlyozza, hogy az ilyen típusú normatív szövegek inkább csak elvárásokat tükröznek, a munka mégis rendkívül hasznos, hiszen ez az első kísérlet valamennyi vonatkozó törvényhely együttes vizsgálatára. A harmadik fejezet az egyéb — krónikás és okleveles —- forrásokból nyerhető információkkal ütközteti a normatív szövegek elemzése alapján nyert képet. Ismerteti a magyar hadsereg szervezetének változását, különös tekintettel Hunyadi Mátyás ún. fekete seregére. Külön alfejezet foglalkozik a taktikával, a városok katonai és hadsereg-ellátási szerepével, valamint a lovagság és lovagi eszme kérdéskörével. Az első fejezetben ismertetett alapfogalmak fényében elemzi a hadjáratok időtartamát, az alkalmazott taktikai elemeket, a seregek összetételét és létszámát, és hangsúlyozott részletességgel ismerteti a városok védelmi szervezetét. Külön érdemes kiemelni a 15. század közepéről, Bártfáról származó hadi szabályzatot, amely a jelenleg ismert legrégibb ilyen típusú forrás Magyarországon. Az utolsó fejezet a mai Szlovákia területén lefolyt katonai eseményeket ismerteti Csák Máté korától 1526-ig. Érthetően jelentős teret szentel a szerző a huszita betöréseknek és J. Jiskra háborúinak, csakúgy, mint a felvidéki konszolidációnak Hunyadi Mátyás uralkodása alatt. A középkor végének tárgyalása lényegesen rövidebb, amiben gyaníthatóan a források feltáratlansága is szerepet játszott. Vladimír Seges bőségesen merített a felvidéki városok közismerten gazdag levéltárainak kiadatlan anyagából, egyebütt beérte a szakirodalom által feltárt adatokkal. Mindenképpen elismerésre méltó a magyar nyelvű publikációk alapos ismerete, különösen annak fényében, hogy nem sok magyar történész büszkélkedhetne a szlovák nyelvű szakirodalom hasonló mélységű ismeretével. A fontosabb forrásszövegeket jegyzetben, eredeti nyelven is közli, ami főleg a törvényszövegek elemzésénél hasznos. Az illusztrációk és térképek nem különösebben jó minőségűek, de nagyon szemléletesek, csakúgy, mint a magyar hadsereg szervezetét bemutató ábra. A könyvet a felhasznált forrásokat és irodalmat tartalmazó bibliográfia, valamint német és angol nyelvű összefoglaló zárja. Csak remélni lehet, hogy e kiváló kötet a magyar kollégáknak is új ösztönzést ad a késő középkori magyar hadtörténet méltatlanul elhanyagolt témájának alaposabb kutatására. Pálosfalvy Tamás