Századok – 2006
MŰHELY - Sz. Simon Éva: A hódoltságkori török paleográfia tréfája vagy egy renegát írnok ügyeskedése? Egy különleges forrás a kanizsai védelmi övezet hatékonyságáról 1586 őszéről 1045
EGY KÜLÖNLEGES FORRÁS ... 1586 ŐSZÉRŐL 1055 ekkor nevük mellett folyamatosan szerepel a subiectus kifejezés, azaz önmagukat alávetettként definiálják, és ahogy fentebb említettük, ezzel összhangban benne foglaltatnak az 1579. évi tahrír-defterben is. Azaz esetükben — ellentétben a Bánffyak Csesztreg környéki birtokaival — szinte kivétel nélkül 1578 és 1588 közötti szakadatlan hódolással számolhatunk. 2/1. A különböző birtokosok kezén lévő települések között további, jól elkülöníthető falucsoportokat határozhatunk meg. Ezek közül a legtöbb helységet a Bak tói (a korszakban átkelőhely) a Zala völgye felé mutató irányban Egerszeg várának előterében, a zsombékos, bozótos Válicka patak völgyének bal oldalán lokalizálható tömb tartalmazza (9, 11-24, 27-31, 44, 50-51, 56, 59, 75, 98.). Ez a törökök szokásos útvonalából, a Kanizsa melletti palini átkelésből kiindulva, Egerszeg és a királyi katonasággal is őrzött kis (zala)lövői végvár között, Boncodfölde és Salomvár tájékán feltételez egy bejáratott gázlót, hogy azon átkelve már a vasi területeket vegzálják (60-65, 101-104, 106).4 1 Feltűnő, hogy az azonosítható 11 vasi település közül is csak kettő tartozott az igényterületekhez, tehát itt sem a további előretörés volt a cél. Ennek a Zala-menti vidéknek a jegyzékbe vétele tehát azt jelenti, hogy az már az 1580-as évek derekán kemény diónak bizonyult a hódítók számára. Természetes védelmét a Válicka patak mocsaras völgye biztosította, amelyet a veszprémi püspöknek Egerszeg négybástyás erősségében állomásoztatott katonái is oltalmaztak. De nemcsak a 1G. század utolsó negyedében, a folyamatos átalakulások közepette tudták itt megőrizni fennhatóságukat a magyar birtokosok, hanem később is. Az 1586-ban itt mutatkozó adóhatár a 17. század letisztultabb viszonyai között is szinte ugyanígy megmaradt, mondhatnánk egy látens mezsgyeként. Kerpachich István megbízott egerszegi kapitány (1646-1657) levelei alapján Kelenik József azt mutatta ki, hogy az Egerszeg, Pölöske, Kapornak várháromszögére támaszkodva Hahót és Rajk magasságában vezetett egy olyan vonal, amelynek átlépése — mindkét fél részéről — katonai ellenakciókat vont maga után.42 Azaz részben azokat a településeket is érintette, amelyeket Ali pasa is felsorolt levelében. Tehát még Kanizsa török kézre kerülése (1600) után sem tudták a törökök ezt a kettős uralom alatt álló övezetet maradéktalanul fennhatóságuk alá hajtani. Ezek a helyek, bár papírforma szerint „hódoltak" voltak, az egerszegi vár védőszárnyai alatt bátrabban taktikáz-41 „Azis niluan uagiön, hogi migh Kanisaban, Kiskomarban voltak $z kerezten Praesidiariusok, megh akoris, az ellensegh Se'gesdböl mind az Rabaigh birta holdulas altal az földeth..." -Nádasdy Ferencnek 1601-ben a Kanizsával szemben felállítandó várakról készített eredetileg datálatlan tervezetéből. ÖStA Kriegsarchiv, Akten des Wiener Hofkriegsrates Reg. 1601. März. No. 179. fol 13. Eredeti címe: „Opiniones magnifici domini Francisci Nadasdj et aliorum Nobilium." A tervezet szövegének teljes kiadása: Simon Éva: Magyar nagybirtokosok tervezetei a Kanizsával szembeni végvidék kiépítéséről. In: Zalai történeti tanulmányok. Szerk. Káli Csaba. Zalaegerszeg 1997. 69. A tervezetekre vonatkozó legfrissebb eredmények összefoglalását 1 . Kelenik József: Egy végvidék születése. A Kanizsa ellen vetett végek kialakulásának története 1600-1601. In: Az értelem bátorsága. Tanulmányok Perjés Géza emlékére. Szerk. Hausner Gábor. Bp. 2005. 311-358. 42 Kelenik József: Királyi vár hódolt városban. Egerszeg mindennapjai Kerpachich István megbízott kapitány leveleinek tükrében (1647-1657) In: Zalaegerszeg évszázadai. Szerk. Kapiller Imre. Zalaegerszeg 1997. 151.
