Századok – 2006

MŰHELY - Sz. Simon Éva: A hódoltságkori török paleográfia tréfája vagy egy renegát írnok ügyeskedése? Egy különleges forrás a kanizsai védelmi övezet hatékonyságáról 1586 őszéről 1045

1056 SZ. SIMON ÉVA » hattak, jobban ki tudták használni a pillanatnyi erőviszonyok által kínálta lehetőségeket. 2/2. Ugyancsak a magyar védelmi rendszer javára írható annak a néhány végvárnak, kisebb őrhelynek vagy esetlegesen már csak várhelynek a megjelenése is a jegyzékben, amelyek a vizsgált zóna keleti sávjában, a Kanizsa patak völgyében feküdtek, vagy a hozzá kapcsolódó védelmi rendszer részei voltak. Az 1586-ban is királyi katonasággal ellátott helyek közül megtaláljuk a forrásban Rajkot (107) és Kacorlakot (110),4

3

míg a kisebb górék közül Szentbalázst (108), Sárkány szigetet (10), valamint az 1582-re már szintén csak magánföldesúri katonákkal őrzött Mura menti Szemenyét (120). De furcsa mód velük egy tömbben tűnik fel az 1576-ban éppen a szigetvári bég által felrobbantott And (112) várhelye is.4

4

Ezek mindegyike a portyázások fő csapásirányában feküdt, így létük és működésük joggal zavarta a törököket. 2/3. Ali pasa listájában végül találunk néhány somogyi települést is (42, 79, 81,119). Mivél ezek a Kanizsa patak mentén kialakított új védelmi övezeten kívül, azaz attól keletre feküdtek, mindenképpen indokolt figyelmünket rájuk irányítani. A szóban forgó helyek mindegyike a kanizsai, a babócsai vagy a segesdi náhijébe tartozott, tehát a szigetvári szandzsák központi területeitől távolabb esett. Többnyire folyók völgyében — elsősorban a Dráva és a Rinya árterében — feküdtek, vélhetően a vizek védelmében. Erre utal az egyik 1570-től a török defterekben folyamatosanjelen lévő, napjainkban már nem létező település, Ótok esete. Mivel a Berzencétől délnyugatra fekvő helység defterbe vétele első ízben valószínűleg 1570-ben történt, ekkor neve mellett helymeghatározás is szerepel, amely az 1579. évi és a későbbi defterekből már kimaradt. A bejegyzés szerint a Dráva egyik szigetén fekszik (der cezair-i nehr-i Drava).45

Hasonló természetföldrajzi környezetben található Heresznye vagy a Rinya mentén fekvő Baratin. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy Ali budai pasa különleges helységlistája a pillanatnyi erőviszonyok hű tükörképe volt. A fenti négy vizsgálati csoport áttekintése után pedig az is biztosan kijelenthető, hogy benne nem csupán az 1586 őszén lezajlott török portya kárvallott települései szerepelnek, hanem mindazok a helyek, amelyekkel szemben a szigetvári törököknek behajtatlan követelései voltak. Ily módon minden eddiginél pontosabb képet rajzol az 1580-as évek közepének zalai hódoltsági viszonyairól! Amennyiben ezt a helyzetképet összevetjük az 1579. évi tahrír-defter által felrajzolttal (lásd ismét a mellékelt térképvázlatot), egyértelműen megállapítható a még kiépülőben lévő kanizsai védelmi övezet hatékonysága. A jegyzékben megjelenő települések ugyanakkor felhívják a figyelmet egy nagyon fontos további tényre is. 1586-ban a törökök mintegy 50 kilométerrel a Kanizsa patakon — azaz a megerősített, új császári-királyi védelmi vonalon — belül saját, korábban (!) megszerzett pozícióikat próbálják védeni, hol több, hol kevesebb sikerrel. Ezt a törekvésüket nem csupán a Bánffy-javak is-43

Rájuk nézve bővebben 1. Pálffy Géza: A magyarországi és délvidéki végvárrendszer 1576. és 1582. évi jegyzékei. Hadtörténelmi Közlemények 108. (1995) 1. sz. 169-170. 44

Vándor László: Kanizsa története a honfoglalástól a város török alóli felszabadulásáig. In: Nagykanizsa. Városmonográfia. Szerk. Béli József-Rózsa Miklós-Rózsáné Lendvai Anna. I. Nagykanizsa 1994. 344. 46

BOA Tapu 503. fol. 6.