Századok – 2006
MŰHELY - Sz. Simon Éva: A hódoltságkori török paleográfia tréfája vagy egy renegát írnok ügyeskedése? Egy különleges forrás a kanizsai védelmi övezet hatékonyságáról 1586 őszéről 1045
1054 SZ. SIMON ÉVA » létén is.3 7 Ez mindenképpen a török adóhatár legszélén fekvő települések számára kedvezett, így tagadhatták meg az alávetett státust éppen a Zala megye legnyugatibb szegletében fekvő Bánffy-javak. És utóbb éppen ezért irányulhatott erre a régióra a bűntető török portyák sora,3 8 amelyek hatása az 1588. évi dikális jegyzék adataiban ölt testet. Végeredményben tehát megállapíthatjuk, hogy az eseményekkel kapcsolatban Ernő főherceg állítása is a valóságon alapult, az adott pillanatban valóban hódolatlan népet hurcoltak el a Bánffyak falvaira csapó török katonák. 2. A különféle birtokosok kezén lévő települések vizsgálata ennél bonyolultabb, és eredménye sem feltétlenül igazodik a Bánffyak javai kapcsán félvázolt képhez. Esetükben joggal feltételezhető, hogy nem tartoztak az Ernő főherceg panaszos levelének alapjául szolgáló török portya károsultjai közé. Ezt néhány településnévnek többszörös jegyzékbe vétele is bizonyítani látszik.39 Jegyzékbe kerülésük oka tehát csak korábbról eredő tartozásuk lehetett. Mielőtt e feltételezés igazságtartalmának vizsgálatába kezdenénk az ide tartozó településeknek egy fontos közös jellemzőjét kell kiemelnünk. Amíg a zalai falvak nagy részének neve mellett az egész időszakon keresztül a deserta kifejezés szerepel,4 0 különös tény, hogy az Ali pasa listájában azonosított helyek közül mindössze öt esetben találkozunk ezzel a kitétellel (mindegyik 1576-tól datálódik). Azaz szinte csupa olyan településről van szó, amelyik a kettős adózást választotta. A dikális összeírások szerint van adóztatható magyar lakosságuk, ugyan-37 Természetesen az új védelmi koncepció kidolgozása és fokozatos végrehajtása sem tudta hermetikusan lezárni a Kanizsa mögötti területeket. Ezt bizonyítja Zala vármegye közgyűlésének 1581 júliusában hozott határozata, amelyben éppen ekkor — az egyre szaporodó Kanizsa patak-völgyi váracskák árnyékában — mintegy kiegészítő intézkedésként rendelik el a török mozgások jelentésének kötelezettségét, nemesekre és nem nemesekre egyaránt vonatkozóan súlyos büntetés terhe mellett, mondván: aki ezt nem teszi, hasonló módon büntessék, mint az orgyilkosokat vagy az emberrablókat vagy a törökké válókat. Bilkei Irén-Tuibuly Éva: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1555-1711. I. 1555-1609. Zalaegerszeg, 1989. 30. No. 92. A portyázások hatékonyságának növelésére ugyanakkor a törökök is végrehajtottak közigazgatási szerkezetükben egy kisebb változtatást. A frissen kialakított magyar végekhez közelebb — ahonnan a kínálkozó lehetőségeket jobban szemmel lehetett tartani, és gyorsabban lehetett azokra reagálni — 1585-ben létrehozták Babócsa-Berzence-Segesd-Szőcsény liváját. Dávid G.: Szigetvár 16. századi bégjei i. m. 170. Fáradozásaik eredményei az 1590. évi tímár-defter adataiban is tetten érhetők. A nyugati adóhatár néhány települése kivételével — saját adminisztrációjuk szerint legalábbis — alig vesztettek területet! BOA Tapu 638. 38 Tirjáki Haszán 1586. évi portyáját szinte éppen egy esztendő múlva (1587 augusztusában) követte a Kerka vidékén az akkor már Sehszüvár (magyarosan Sásvár) szigetvári bég (1587. márc-1588. ?) által vezetett nevezetes török betörés, amelynek sikeres keresztény elhárítását kacorlaki csataként tartja számon a kutatás. Istvánffy Miklós: Magyarország története 1490-1606. Ford.: Vidovich György. I-II. Debrecen 1867-1871. I. 643.; Petthő Gergely. Rövid magyar krónika. Kassa 1753. 129-130.; Tiryaki Hasan Pa§a i. m. 66-67.; ill. további irodalommal Pálfíy G.: Egy szlavóniai köznemesi família i. m. 946-947., valamint Sehszüvárra újabban Acs Pál: Sásvár bég históriája. História cladis Turcicae ad Naduduar, 1580. Hadtörténelmi Közlemények 115. (2002) 2. sz. 381-388. 39 Három zalai és egy Vas megyei település kétszer szerepel Ali pasa levelének mellékletében. A Bánffy-birtokok peremén fekvő Szemerelakos (26, 69) és Pórszombat (51, 92), a göcseji szegek vidékén fekvő Sárhida (17, 75) és a Vas megye déli részén lévő Szarvaskend (60, 103). Ebből arra következtethetünk, hogy esetükben többszörös sikertelen adóbehajtási kísérlet történt miután ismételten jegyzékbe vették őket. 40 A kisebbik kapornaki járásnak már az 1570-1580-as évek fordulóján alig van nem deserta települése.
