Századok – 2006
MŰHELY - Sz. Simon Éva: A hódoltságkori török paleográfia tréfája vagy egy renegát írnok ügyeskedése? Egy különleges forrás a kanizsai védelmi övezet hatékonyságáról 1586 őszéről 1045
EGY KÜLÖNLEGES FORRÁS ... 1586 ŐSZÉRŐL 1047 tást tett a szigetvári szandzsákbégnél, aki ekkor nem volt más, mint a magyar területeken később többször is magas beosztásba jutott Tirjáki Haszán (1585. szept.? - 1587. márc.),1 1 teljesen nyilvánvaló, hogy kettejük tárgyalása vagy a hivatalos birodalmi nyelven, oszmán-törökül, vagy egy feltehetően mindkettejük által jól ismert délszláv nyelven zajlott.1 2 Amikor a nevezetes listát elkészítették, akkor viszont akár az arab, akár rögtön a latin ábécés írásmódot alkalmazták, mindenképpen egy eddig feltáratlan török nyelvű eredeti jegyzéket kellett használniuk.1 3 Az így már nem is annyira titkos írás kulcsa tehát a számos olvasati nehézséget magában rejtő arab ábécé. Az oszmán paleográfiában járatlanok számára minden bizonnyal nem kis meglepetést okoz az a cáfolhatatlan tény, hogy jelen esetben — de más hasonló alkalmakkor éppúgy — a török előkelőségek nem feltétlenül tudtak problémamentesen megbirkózni a saját kancelláriai nyelvükön leírt, idegen szavak olvasásával. h Szilády Áron már 1872-ben — a magyarországi oszmanisztikai kutatások kezdetén — a pénzügyigazgatási iratok15 vizsgálata kapcsán felhívta a figyelmet többek között az ilyen jellegű olvasati problémákra: „A defterekben használt írásmód a legnehezebben olvashatók egyike. Ha ezt a keverék nyelvnek [sic] — mely perzsán és törökön kívül még arab szavakkal is él s ezeket tetszés szerint hol török, hol perzsa ragokkal s képzőkkel fűzi össze — rendszertelen furcsaságaival szemléljük, egy pillanatig sem csudálkozunk a felett, hogy ezen hazánk törökkori viszonyait illetőleg oly fontos adatokat tartalmazó források mindeddig használatlanul sőt azt mondhatjuk ismeretlenül maradtak. Mert ha a velük foglalkozó megküzd a szijáka vagy szijáket írás16 nehézségeivel, megszokja a sajátos nyelvet s különösségeit, még mindig megfejtendő talányok gyanánt állnak előtte azon ma már egy részben csak puszták s határrészek által 11 Tiryaki Hasan Pa§a'mn gazaiari ve Kanije savunmasi. Haz.: Vahit Çabuk. Istanbul 1978. passim. Sajnos a krónika Haszán pasa szigetvári működésének erről a szakaszáról néhány Kanizsa környéki csetepatén kívül nem számol be részletesen. Életrajzára és pályafutására vonatkozóan bőséges adatok találhatók: Dávid Géza: Szigetvár 16. századi bégjei. Tanulmányok a török hódoltság i. m. 191., valamint Dávid G.: A Dél-Dunántúl közigazgatása i. m. 58-59. 12 Tiijáki Haszán származására vonatkozóan nem maradtak fenn adatok. Pályájának kezdetén azonban balkáni területeken szolgált. 13 Hasonló jegyzékre láthatunk példát a szintén határ menti hatvani szandzsák történetéből: Hegyi Klára-Fodor Pál: Sikertelen török adószedési kísérlet a királyi Magyarországon. Keletkutatás 1995/tavasz 97-103. Ilyen, a behajtatlan követeléseket összegző török nyelvű forrás eddig a szigetvári szandzsákra vonatkozóan nem került elő. Az Ali pasa levelében szereplő lista eredetének meghatározását tovább nehezíti, hogy az 1580. évi szigetvári tímár-defter csak töredékesen maradt fenn, ezért adatai nem vethetők össze az általunk vizsgált jegyzékkel. Llajos] Fekete: Die Siyaqat-Schrift in der türkischen Finanzverwaltung. Bp. 1955. 402-423. 14 Erre vonatkozóan kiváló példákat találunk Gustav Bayerle: The Hungarian Letters of Ali Pasha of Buda, 1604-1616. Bp. 1991. című kiadványában. Belőlük gyűjtött ki egy csokorra valót Bayerle könyvéről készített ismertetőjében Dávid Géza. Keletkutatás 1993/tavasz 81-86. 15 Az oszmán pénzügyigazgatási iratok jelentőségére, mint a korszak elsőrendű történeti, geográfiai és statisztikai forrásaira a magyar kutatók közül legelsőként egy rövid értekezésében Szalay László hívta fel a figyelmet 1859-ben. Munkájában egykorú fordítások alapján már részleteket is közölt a szolnoki szandzsák adóösszeírásából. Szalay László: Statistical adatok Magyarország török korszakából. In: Uő: Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században. Pest 1859. passim. 16 Az iratok hamisításának megnehezítésére a pénzügyi szervek munkája során kifejlődött írástípus (hatt-i siyáqat). Részletesen 1. Fekete, L.: Die Siyaqat-Schrift i. m. 21-33.
