Századok – 2006

MŰHELY - Sz. Simon Éva: A hódoltságkori török paleográfia tréfája vagy egy renegát írnok ügyeskedése? Egy különleges forrás a kanizsai védelmi övezet hatékonyságáról 1586 őszéről 1045

1048 SZ. SIMON ÉVA » viselt magyar helynevek gyakran személynevek is, miket a magyar nyelvet ritkán értő török saját nyelvén a legtökéletlenebb írás-nem szerint jegyzett le. [kiemelés tőlem - S. ÉJ"« Szilády megállapítása jól tapint rá a lényegre. Sőt — mint láthattuk — a helynevek nem csak a késői kutató, de a területet nem eléggé ismerő kortársak előtt is „megfejtendő talányok gyanánt" álltak. De nézzük, mi okozta és okozza napjainkban is a problémát, azaz miben is áll az arab betűkét használó oszmán-török írásmód „tökéletlensége"? Mindenekelőtt három lényeges tényezőre kell utalnunk. Egyrészt vannak — részben kényszer szülte — változó hangértékű betűi.1

8

Másrészt egyes írásjegyei szerkezetileg egyetlen törzsből és hozzá tartozó változó számú (1-3) ún. diakritikus pontból épülnek fel. Ezeknek a pontoknak a száma és elhelyezkedése határozza meg azt, hogy milyen hangot jelölnek vele.1

9

A pénzügyigazgatási defterekben használatos szijákat írás egyik sajátossága pedig éppen ezeknek a diakritikus pontoknak az elhagyása volt.20 Harmadrészt az arab betűrendszer további fontos jellegzetessége, hogy az esetek nagy részében nem jelöli a magánhangzókat sem.2

1

Egy ilyen — mondhatni „hiányosan elkészített" — irat állhatott 1586 októberében Ali pasa és Tirjáki Haszán rendelkezésére is, amikor a magyar települések nevének reprodukciójával megpróbálkoztak.2

2

Feljegyzésük papírra vetése során az itt említetteken kívül már csak az eredeti jegyzékben szereplő esetleges következetlenségekkel 17

Szilády Áron: A defterekről. Pest 1872. 7. 18

Változó hangértékkel bíró betűk, amelyek hangértéke részben attól is függött, hogy szó elején, szó közben vagy végén álltak: kef = g, gy, k, n, ny, ty, vav = o, ó, ö, 6, u, ú, ü, ű v, elif = a, á, e, é, i, í, (ó, ö, u, ü). 19

Diakritikus pontok elhagyása után a b, i, j, p, n, t hangokat jelölő arab betűk írásképe teljesen egybeesik. De szinte teljesen azonos képet mutat az f és a mély hangrendű k rajza is. Más esetekben egy betűtörzs önállóan is hangot jelöl, pl. r, míg ha diakritikus pontokkal látjuk el a z, illetve a zs hang kifejezésére szolgál. Ráadásul az r formailag nagyon hasonlít a d írásához. Ugyanígy a A a kiírt ékezetek számától függően lehet dzs vagy cs, illetve c, míg az sz diakritikus pontokkal ellátva s-é változik. A mély hangrendű sz a pontok számától függően olvasható z-nek vagy éppen d-nek. 20

Éppen emiatt napjainkig a szijákat írással leírt magyar személynevek, illetőleg szavak közlésére többféle átírási gyakorlat is kialakult. Tanulmányunk függelékében — az 1579. évi tahrírdefterben szereplő településnevek átírása során — alapjaiban a Káldy-Nagy Gyula által Pais Dezső, Bárczi Géza és Benkő Loránd közreműködésével kialakított módszert követtük. Ennek alapján az átírásban lényegében a betűk három csoportját érdemes egymástól világosan megkülönböztetni. így azokat, amelyek kétséget kizáróan olvashatók, álló betűvel, a diakritikus pontok hiányában többféleképpen olvashatókat dőlten, végül a ki nem írt, de általunk beleolvasott magánhangzókat aláhúzással jelöltük. A módszer részletes leírását 1. Káldy-Nagy Gyula: Baranya megye XVI. századi török adóösszeírásai. Bp. 1960. 8. 21

Más esetekben a magánhangzók jelölésére a fent említett elif és vav, valamint a szóvégi he = a,e szolgál. 22

Ali pasa szigetvári utazásának időpontja feltehetően a budai hivatalviselése ideje alatt tartott két nagyobb ünnep, az ún. seker bajrami (kis bajram vagy cukorünnep) a hidzsra szerinti 994. év sewál hó 1-én (1586. szeptember 15.), valamint az ún. kurban bajrami (nagy bajram vagy áldozati ünnep) zilhiddzse 10-én (1586. november 22.) közé tehető. Ebből az időszakból fennmaradt levelei közül egy, az október 15-i keltezéssel ellátott, Simontornya várában íródott. Takáts S.-Eckhart F.-Szekfű Gy.: A budai basák i. m. 366-367. Ebből az adatból következtethetünk arra, hogy találkozója Tirjáki Haszán béggel vagy közvetlenül e dátum előtt vagy nem sokkal utána lehetett. A pontosabb datálásban segítséget nyújthatna a levél pár sora: „...mostannis penig migh Szigett uarban uoltunk, egynehány ezeren uakmereökeppen, az frigyeöt nem gondoluan Pest ala iwttek, kikben egynehanyat io uitezeöket fogtak.." Takáts S. - Eckhart F. - Szekfű Gy: A budai pasák i. m. 369.