Századok – 2006
MŰHELY - Buza János: A tallérnevek néhány csoportja. Adalék a 16-17. századi Magyarország pénzneveinek történetéhez 1021
1040 BUZA JÁNOS ség szerint balkáni útvonalon jutottak el első példányai Magyarország területére, raguzai forrásban ugyanis már 1656-ban említették16 0 a francia tallérokat. Az 1670-es évek elején a francia tallérokat16 1 színük, illetve méretük miatt nevezhették „fejér" és „kis fejér talléroknak" a hódoltságban. Ismeretes, hogy az écu Ыапс 1/12 része, a francia d'ouzième d'écu, más néven cinq sous kétes értékű karriert162 futott be a Földközi-tenger keleti medencéjében. A kezdetben sikeres francia váltópénz timon néven vált ismertté, majd hírhedté az Oszmán Birodalomban, a Balkánon pedig тимун névváltozattal forgott.163 Magyarországra 1663 nyarán, Érsekújvár elvesztésekor16 4 a török csapatok zsoldjaként került be tömegesen, így érthető, hogy a hódoltságban16 5 és az Erdélyi Fejedelemségben is „ítmorc "-nak16 6 nevezték. Mivel éremképe megegyezett az écu blanc-éval, a francia tallért timon tallérnak167 is nevezte az 1670-es évektől a korabeli lakosság. A francia tallérok forgalma természetesen nem szűkült le a hódoltság területére, árfolyamukról 1686-1691 közötti adatok16 8 ismertek. Felső-Magyarországra nemcsak a török területekről szivároghattak fel a francia tallérok, hanem észak felől is lehúzódhattak, a lengyelországi éremleletek16 9 ugyanis bizonyítják ottani forgalmukat. A francia tallérok egész Európában forgalomképes veretek voltak, a Német-római Birodalom területéről sem tiltották ki őket, de árfolyamukat17 0 igyekeztek szabályozni. Buda felszabadítását követően a hódoltság területén is együtt foroghattak a jól ismert császári és az ún. gréci tallérokkal.17 1 160 Vuk Vinaver: Pregled isztorije novca u jugoszlovenszkim zemljama (XVI-XVIII vek). Beograd 1970. 153-154. 161 Nagykőrös, 1671: Buza J. : A tallér és az aranyforint i: m. 79-80., ill. „fehér tallér" Kecskemét, 1675: Iványosi-Szabó T.: Pénzforgalom i. m. 44. 162 F. W. Hasluck: The Levantine Coinage. The Numismatic Chronicle 1921. 56-71 .\Mantran, R.: Istanbul i. m. 245-246., ill. Spooner, F. C.: L'Économie Mondiale i. m. 213. 163 Vpnaver, V.: Pregled isztorije novca i. m. 158-159. 164 Horváth T. A.: Régi magyar pénznevek i. m. 20. 165 Részletesebben 1. Buza János: Egy francia váltópénz levantei sikere és magyarországi szerepe a 17. század második felében. In: Gazdaság, társadalom, történetírás. Emlékkönyv Pach Zsigmond Pál 70. születésnapjára. Szerk. Glatz Ferenc. Budapest 1989. 127-137., ill. Buza János: „Luigini 1689." Francia váltópénz hamisítványai a magyarországi pénzforgalomban. Numizmatikai Közlöny 92-93. (1993-1994) 67-73. 166 EOE XIV Budapest 1889. 143. 167 Nagykőrös, 1672/73: Szilády Á.-Szilágyi S.: Okmánytár i. m. I. 409.; Kecskemét, 1678. Iványosi-Szabó T.: Pénzforgalom i. m. 109. 168 Horváth T. A.: A tallér értékváltozása i. m. 48-49. 169 Andrzej Mikoiajczyk: Les monnaies de Louis XIV trouvées en Pologne et dans les pays voisins. Fasciculi Archeologicae Historicae Fase. II. 1987. 50-56. 170 „Kayserliches Münz-Mandat.. Wien, 28. Nov. 1692." Johann Chtistoph Hirsch: Des Teutschen Reichs Münz-Archiv. Nürnberg 1759. V 351- 353. 171 „Császár eö Fölsége tallérát, franciai tallért, gréci tallért minden ember hét-hét öreg garasban elvegye; az keresztes tallért két forintban" Kecskemét város tanácsa, 1690. aug. 6.: Hornyik János: Kecskemét története, oklevéltárral. Kecskemét 1861. III. 282., vö. Iványosi-Szabó T.: Pénzforgalom i. m. 46.
