Századok – 2006
MŰHELY - Buza János: A tallérnevek néhány csoportja. Adalék a 16-17. századi Magyarország pénzneveinek történetéhez 1021
A TALLÉRNEVEK NÉHÁNY CSOPORTJA • . 1041 A tallérok éremképe A kortársak nem törekedtek az éremkép tökéletes leírására, hanem a képi ábrázolás egy-egy jellegzetes vonását emelték ki; nevezetesen azt, ami számukra fontos, illetve látványos volt, például a korona, amelyről azonban nemcsak a fent érintett nagy ezüstöket, hanem az aranypénzek17 2 egy részét is elnevezték. Az éremkép egy-egy részletének előtérbe állításával egyazon tallér több nevet is kaphatott, így a fentebb említett Fülöp tallér lehetett koronás tallér, de scudo is, mert a hátlapon a szépen mintázott korona egy méretes pajzs (scudo) fölött kapott helyet. Figyelembe kell venni azonban még azt is, hogy az éremkép iránti érdeklődés monetáris zavarok idején fokozódott. Részben ez tükröződik az 1620-as évek elejének igen gazdag —jelzőkben bővelkedő — pénzneveiben. Felkeltették a figyelmet azok a tallérok is, amelyek eltértek a szokványosaktól, illetve az egykoriak akkor ügyeltek fokozottan a pénzek leírására, ha a pénzvagyon megőrzése, leltározása hárult rájuk, például árvák örökségeként. Nem volt véletlen tehát, hogy 1623-ban megemlítették a „kétfejű sasos tallért", amelyik tulajdonképpen imperiális tallér17 3 volt, csak éppen megrendült iránta a bizalom. Az. 1636-ban Kassán említett „sasos" tallérról17 4 azonban 1 forintos, azaz 100 dénáros kurzusa ismeretében sem lehet megállapítani milyenségét, mert az egész, illetve közönséges tallérok árfolyama ekkor 180 dénár volt; tehát az összeírok számára ismert „sasos" veretről csupán annyit írhatunk le biztonsággal, hogy az akkori fél tallérosoknál értékesebb pénz volt. Hasonlóképpen áz 1645-ben említett medvés tallér azonosításakor — amelyet a svájciak közül Sankt Gallen veretének tulajdonít a szakirodalom176 — Bern városát17 6 sem lehet teljesen kizárni, amelynek tallérjáról 1623-ból maradt feljegyzés. A Duna-Tisza közén „kutyás tallérokat" kölcsönöztek 1638-ban, s hogy nem elírás történt, azt az a „kutyás fél tallér" tanúsítja,177 amellyel adót fizettek ugyanebben az esztendőben. Igen valószínű, hogy a későbbiekben nem ismétlődő és a szakirodalomban példa nélkül álló „kutyás tallér" név budai (török) „segédlettel" került á magyar nyelvbe, a jól ismert oroszlános tallért ugyanis a Mediterráneumban az arab eredetű „aboukelb" [Abu al-kelb = a kutya apja] névvel178 is illették. Az oroszlános tallérok viszont jól ismert pénzek voltak az Erdélyi Fejedelemségben és a hódoltsági területeken. Oroszlános éremképű tallér több is akadt az európai veretek között, de „az oroszlános tallér" (a Leeuwendaalder) németalföl-172 Schrötter, Fr.: Wörterbuch i. m. 328, ill. a korszakunkon kívüli aranykoronák (Goldkronen): Uo. 230. 173 Horváth T. A.: Régi magyar pénznevek i. m. 16. 174 Flasch Márton javainak inventáriuma. Kassa, 1636. dec. 16.: Kassa v. It. A. S. Fasc. EEFlasch Nr. 2. 175 Horváth T. A.: Régi magyar pénznevek i. m. 17, ill. Huszár L.: Habsburg-házi i. m. 49. 176 Horváth T. A.: A tallér értékváltozása i. m. 32. 177 Nagykőrös v. szk. 1638. 264. és 72. (MOL f. 3411. sz. t.) 178 Adrien Blanchet: Lés „aboukelbs," monnaies fabriqués en Hollande. Revue numismatique (Paris) 1921. 91-93, ill. Schrötter, Fr.-. Wörterbuch i. m. 359-360.
