Századok – 2006
MŰHELY - Buza János: A tallérnevek néhány csoportja. Adalék a 16-17. századi Magyarország pénzneveinek történetéhez 1021
A TALLÉRNEVEK NÉHÁNY CSOPORTJA • . 1035 lér, hanem az ezüst korona állt, ami első pillantásra csupán helyezési eltérésnek tűnik, mert árfolyama megegyezett11 5 a Fülöp talléréval. Ha azonban határozott elkülönítését nem tévesztjük szem elől, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy voltak olyan tallérok, amelyeknek nemesfémtartalma azonos volt a Fülöp talléréval, vagy csak csekély mértékben tért el tőle. E ponton felértékelődnek Horváth Tibor Antal adatai, kiváltképpen a már fentebb és lábjegyzetben is érintett „Scutatus sive Coronatus - 100 kr." [illetve a] „Coronatus sive Philippus -2 Rh. Frt." elemek. Mivel a Coronatus és a Scutatus pénznév időnként egymástól függetlenül, de azonos forrásban is előfordult, e veretek vélhetően olasz, illetve neolatin eredete révén át kell térni a tallérok földrajzi hovatartozására. A tallérok földrajzi eredete Nem téve különbséget a városi és a városközpontú, valamint a verdehelyet megadó, illetve a királyi, fejedelmi, tartományúri és uralkodói, továbbá a népnevekre utaló jelzők között a következő tallérnevek állnak rendelkezésünkre: belga (1686), berni (bemer, 1623), francia (1686), genovai (genueser, 1653), grazi (1568), hispániai (1620, vö. spanyol), holland (1648), körmöci (1562), lengyel (1643), magyar (1612), nagybányai (1642), olasz (1623), salzburgi (1623), saxoniai (1642, vö. szász), spanyol (1664, vö. hispániai), svéd (suetiay, 1637), szász (1611, vö. saxoniai), sziléziai (1635), velencei (venetus, 1636). Nyilvánvaló, hogy a jelzők száma térben és időben egyaránt bővíthető, különösen akkor áll fenn ennek a lehetősége, ha kifejezetten névészeti, a népi névadásra ügyelő vizsgálatnak vetjük alá a forrásokat. Jelen esetben az árfolyamok megállapítása állt és áll a gyűjtési kör középpontjában, így a — földrajzi eredetre vonatkozó — névészeti kitérő mellékeredménynek számít csupán. A scudo nevű velencei ezüstpénz — az esetenként többes számban jegyzett „scudi veneti" — árfolyama az eddigi gyűjtés eredményeként 1636-tól11 6 ismert a Magyar Korona alá tartozó terület pénzforgalmában, és 110 krajcáros kurzusa az átlagosnál több ezüstöt tartalmazó tallérszerű veretet sejtet. Feltételezhető, hogy a scudo della croce nevű, 31,82 gramm teljes, illetve 30,16 gramm tiszta tömegű, tehát igen jó minőségű, 948%c-es ezüstből11 7 vert pénzről maradt fenn feljegyzés Zágrábban. Néhány évvel később Pozsonyban említettek olyan „keresztes tallért, az ki feljebb jár11 8 az mi tallérunknál," ez utóbbi a croce [= kereszt] nyomán lehetett keresztes tallér, de nem tévesztendő össze a Baltikumban kedvelt burgundiai keresztes tallérral, amelyik a velencei scudo della crocéval szemben csupán 24,65 gramm színezüstöt11 9 tartalmazott. Számottevően elmaradt tehát az itáliai veretétől, s a Magyarországon vert tallérok ezüsttartalmát sem érte el. 115 „Die Silbercronen prol. f.44. kr.; Der Philipstaler, welchem auch 5. Gantze oder 10. halbe gewichtige Kopffstuck gleich gehen vnd gelten sollenprol. fl. 44. kr." Uo. 116 Horváth T. A.: A tallér értékváltozása i. m. 37. 117 Heß, W.-Klose, D.: Vom Taler zum Dollar i. m. 89. 118 Horváth T. A.: A tallér értékváltozása i. m. 38. 119 Schrötter, Fr.: Wörterbuch i. m. 18, 327, 488.
