Századok – 2006
MŰHELY - Buza János: A tallérnevek néhány csoportja. Adalék a 16-17. századi Magyarország pénzneveinek történetéhez 1021
1036 BUZA JÁNOS Nyugat-Magyarországon az 1630-as évektől az 1660-as évek második feléig a közönséges tallérok árfolyama 150 dénár12 0 volt, illetve Sopronban többnyire 155 dénárban12 1 járt. A Nádasdyak iratai között 1640-ben a 150 dénáros tallér mellett olyan scudo bukkant fel, amelynek 185 dénár12 2 volt az árfolyama, majd a későbbiekben — 1671-ig — több, közelebbi megjelölés nélküli scudo árfolyamát jegyezték 183 dénáron.12 3 Alig volt ennél magasabb a spanyol scudo kurzusa: 184,5 dénár, amelyről pozsonyi adat12 4 szól 1664-ből. Több scudo egyező árfolyama láttán fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a fentebb említett „Scutatus sive Coronatus" megjegyzés nem lehetett elírás, a század közepéről ugyanis rohonci adatok maradtak fenn a „korona tallérnak " a scudóval azonos 183 dénáros12 5 árfolyamáról, illetve azt alig meghaladó kurzusáról. Ez utóbbit 1653-ban, Németújváron jegyzeték fel: 1 korona tallér. = 183,5 dénár.12 6 Krajcárban megadott árfolyam szerint a „Coronatus" ugyanúgy 110 krajcáron állt 1655-ben, miként а scutatus venetus, illetve az eredet megjelölése nélküli scudo.121 A 110 krajcáros árfolyamok a jelző nélküli, illetve a velencei scudók és a koronás tallérok lényegében egyező kurzusát igazolják, a 110 krajcár dénárra számítva ugyanis — a soproni pénzértékvíszonyok 12 8 alapján 182,6 — kerekítve 183 dénár volt. Csejtén, 1657-ben csaknem ugyanennyi volt a scudo árfolyama: 182 dénár és 1 obolus, azaz 182,5 dénár.12 9 A Magyarországon forgó tallérszerű veretek méretét, illetve súlyát meghaladó scudo, scutatus venetus, coronatus nevű pénzek nyomai a nyugati országrész és a szomszédos szegély forrásaiból kerültek elő. Délről észak felé haladva Zágráb, Vasvár, Németújvár, Sárvár, Rohonc, Sopronkeresztúr, Pottendorf, Pozsony, Csejte és Privigye helységek neve (láthatóan a Zágráb-Pozsony közötti sávból meríthető több példa) jelzi azt, hogy a nyugati térség pénzforgalmába itáliai eredetű nagy ezüstök is belekerültek. Nem lehetett véletlen, hogy 1653-ban a Batthyány-birtokok tiszttartóinak levelezésében, Németújvárott említették a 220 dénár, azaz kiemelkedően nagy értékű genovai scudót,13 0 a Genueser tallért.13 1 Itália sok-sok ver-120 Horváth T. A.: A tallér értékváltozása i. m. 34-46. 121 Huszár L.: Pénzforgalom i. m. 54. Megjegyzendő, hogy ugyanitt a 120. lábjegyzetbe sajtóhiba csúszott, Horváth Tibor Antal tanulmányára hivatkozva 150 helyett tévesen 158 dénár a tallér árfolyamának alsó határa az 1630-1659 közötti három évtizedben. 122 Horváth T. A.: A tallér értékváltozása i. m. 38. 123 Kismarton, Ш. Esterházy lt., 1644-ben 3 példa; Csejte, 1657. 1 scudo = 182 dénár és 1 obolus; Pozsony, 1671, Uo. 39-46. 124 Uo. 44. 125 Rohonc, 1649, 1650. Uo. 40-41. 126 Uo. 42. 127 Sárvár, 1645.; Vasvár, 1649, 2 példa.; Zágráb, 1651.; Pottendorf, 1661, Zágráb, 1662, „Scudatus Venettus] - 1 Rh. Frt. 50 kr." [= 110 krajcár], Sopronkeresztúr, 1665. Uo. 40-45. 128 Bár 1659 fordulópontot jelentett a hazai pénzértékviszonyok terén, előtte és utána egy ideig 1 krajcár 1,66 dénárban számítandó. Huszár L.: Pénzforgalom i. m. 55, 60. 129 Horváth T. A.\ A tallér értékváltozása i. m. 43. 130 Uo. 42. 131 Scudo stretto néven 1602-1699 között csaknem folyamatosan bocsátották ki tallérnál méretesebb ezüstjeiket, vö. Davenport, J. S.: Standard Price Guide i. m. 236, amelynek 1634-ben vert példánya 38,17 grammos volt. Heß, W.-Klose, D.: Vom Taler zum Dollar i. m. 92.
