Századok – 2006
MŰHELY - Buza János: A tallérnevek néhány csoportja. Adalék a 16-17. századi Magyarország pénzneveinek történetéhez 1021
A TALLÉRNEVEK NÉHÁNY CSOPORTJA • . 1025 arra is volt példa, hogy a két jelzővel felruházott tallér árfolyama nem tért el a szokványos tallérétól, így 1643-ban a „lengyel pallosos tallér" és a „közönséges tallér" egyaránt 180-180 dénárban járt a Tiszántúlon.2 9 Ellenpéldaként említhető, hogy azonos jelzőjű tallérok, árfolyama egyező, vagy egymáshoz közeli esztendőkben eltérést mutat, ami nem tollhiba következménye, hanem tükrözője annak, hogy a három részre szakított Magyarország — egyazon koronás fő uralma alatti — országrészén is regionális árfolyamkülönbség3 0 alakult ki. 1633-ban például a Zemplén megyei Vinnán az ún. gráci tallér 180 dénárban járt, a Batthyány-levéltár 1634. évi adata szerint viszont a Nyugat-Dunántúlon csak 160 dénáron3 1 jegyezték, ugyanekkor a török uralom alatti Nagykőrösön több adat maradt fenn 170 dénáros3 2 árfolyamáról. Ez utóbbi példák azt nyomatékosítják, hogy a jelzős szerkezetű tallérnevek fokozott figyelmet érdemelnek. Az utóbbi évtizedek kutatási eredményeit is felhasználva ezért indokoltnak tűnik á jövőben a tallérnevek ismételt áttekintése és csoportosítása. A tallérok nyersanyaga, vélt és valós fémes jellege A fenti bevezetőtől függetlenül is ismert, a kortársak számára pedig nyilvánvaló volt, hogy a tallérokat különböző, de alapjában véve jelentős ezüsttartalmú ötvözetből verték. így annak hangsúlyozása, hogy a tallér ezüst tallér első pillantásra értelmetlennek tűnik. Ha viszont figyelembe vesszük azt, hogy az 1620-as évek pénzrontása idején olyan silány tallérokat is vertek, amelyek későbbi beváltásakor a tulajdonos 150 krajcár helyett mindössze 20 krajcárt33 kapott, — más szóval elvesztette inflációs tallérba fektetett vagy abban felvett pénzvagyonának 87 százalékát — érthető, hogy a jó tallérok gazdái hangsúlyozták pénzeik ezüst voltát. így, tett Kassán az a végrendelkező, aki 1622-ben a „testamentumot hallgató urak" fáradozásáért „két ezüst tallért, avagy nyolc magyar forintot" hagyott.3 4 Néhány évvel később a konfiskált javak miatti kártalanítás során jegyezték fel a szabad királyi városban, hogy „bizonyos summa pénzt, úgymint harmadfél ezer ezüst tallért a p[er] 2 fl. adtunk neki,"3 5 azaz a 29 Ibrány, 1643. aug. 29.: Horváth T. A.: A tallér értékváltozása i. m. 39. 30 Az Alsó- és Felső-Magyarországon kimutatható tartós árfolyamkülönbségek bizonyítására, illetve okainak eltérő magyarázatára 1. Horváth T. A.: A tallér értékváltozása i. m. 25-26, ill. Stefan Kazimír: Vyvoj reálnej hodnoty drobnych striebornych minci na Slovensku v rokoch 1526 -1711. • Numismaticky sborník (Praha) 8. (1964) 181-182. 31 Mindkettőre 1. Horváth T. A.: A tallér értékváltozása i. m. 35. 32 Szilády Aron-Szilágyi Sándor: Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon. I—II. (Török-magyarkori történelmi emlékek I. osztály) Pest 1863. I. 33, ill. Buza János: A tallér és az aranyforint árfolyama, valamint szerepe a pénzforgalomban Magyarország török uralom alatti területén a XVII. században. Történelmi Szemle 20. (1977) 73-108, közelebbről: 77. 33 Johann Newald: Die lange Münze in Österreich. Ein Beitrag zur österreichischen Finanzund Münzgeschichte. Numismatische Zeitschrift 13. (1881) 124, ill. Rudolf Geyer. Münz- und Geldgeschichte seit der Mitte des 14. Jahrhunderts. In: Materialien zur Geschichte der Preise und Löhne in Österreich. Hrsg. A. F Pribram. Wien 1938. 40. 34 Kassa, 1622. szept. 30.: Archiv mesta Kosic, Kosice; Archívum secretum (a továbbiakban Kassa v. lt. A. S.) Fase. CC-Tóth Nr. 8. 35 Kassa, 1625. jün. 26.: Archiv mesta Kosic, Kosice; Supplementum H. Mestské knihy a registre, Knihy mestskej administrativ^ Vel'ká mestská kniha (Liber civitatis maior) (=H III/2.) pur.
