Századok – 2006
MŰHELY - Buza János: A tallérnevek néhány csoportja. Adalék a 16-17. századi Magyarország pénzneveinek történetéhez 1021
1026 BUZA JÁNOS kárvallottnak. A pénzügyi zavarokkal, a bizonytalan irányú árfolyam-változásokkal magyarázható, hogy az aranyforintok és az ezüsttallérok kurzusát nem mindig írták fel, hanem csak azt jegyezték fel, hogy a nagy értékű veretekből mennyi volt3 6 a ládafiában, illetve az „egész ezüsttallérokból" mennyit vettek37 fel készpénzben. Az 1630-as években azután az ezüst tallérok árfolyama Kassán3 8 és Felső-Magyarország más vidékein3 9 is 180 dénáron állapodott meg. Ez a kurzus azonban nem vált országossá, mert például Sárvárott — Alsó-Magyarországhoz hasonlóan — 150 dénárt számítottak egy ezüsttallérra.4 0 A fémes jelzővel illetett tallérok között az óntallérokat is a rossz pénzek közé kellene sorolni, jelzőjük és az egykorú pénzhamisítási módszerek ismeretében ugyanis ónnal bevont, csupán felületükön kezelt, futtatott tallérokra lehetne gondolni. „A rossz dutka ón tallérral elegy..." számadáskönyvi bejegyzés valóban az óntallér gyenge minőségét4 1 tanúsítja. Igen valószínű azonban, hogy nem minden ón tallér volt rossz tallér. Lehetséges, hogy esetenként az óntallérokat csak a szokványostól eltérő színük miatt különböztették meg a többi tallértól, bizonyíték van ugyanis arra, hogy az adófizetés alkalmával a birodalmi tallérokkal egyező értékben4 2 fogadták el őket. Az ún. ólomtallérok viszont kétségtelenül a rossz pénzek közé tartoztak. Az 1630-as években4 3 azonban már nem lehettek gyakoriak, árfolyamuk ez idő szerint ismeretlen. Az inflációs eredetű réztallér a Kipper-kor4 4 nevén nevezett terméke volt, hiszen a nagy pénzrontás többek között a rézinfláció rettenetes példájaként45 kapott helyet a szakirodalomban. Ennek ellenére ritka a réztallér említése, si-14.: Protocollum deliberationum magistratualium ab anno 1620 usque 1624 (a továbbiakban: Kassa v. lt. Prot, delib.) p. 43. 36 „Mivelhogy, nekem sem aranyam, sem ezüstöm nincsen, ... hanem az kis ládámban egyes arany Nr. 2, item Nr. 16 ezüst tallér [Kiemelés tőlem - B. J.], öt pénzes garas fl. 19 d. 10" Vári Borbély Istvánné testamentuma. Kassa, 1625. okt. 19. Kassa v. lt. À. S. Nr. 6144. 37 Kassai Nyereggyártó András 1626-ban Kolozsvárott rendezte hagyatéki ügyét Siberki György nagyszebeni lakossal. Nyereggyártó adott „300 [id est] háromszáz egész ezüst tallérba; mely 300 [id est] háromszáz egész ezüst tallérokat ugyan mi előttünk ... plenarie, et integre levála." Kolozsvár, 1626. márc. 29.: Kassa v. It. A. S. Nr. 6143. 38 „Nr. 80 ezüst tallért, ki tett fl. 144." Kassa, 1634. dec. 6.: Kassa v. It. A. S. Fasc. GG-Kürti Nr. 1. 39 „Imp. ezüst tall. - 180 d." Szirmay család levéltára, 1635. jan. 8.: Horváth T. A.: A tallér értékváltozása i. m. 36. 40 „1 ezüst toll. - 1 Vi frt." Sárvár, 1639. aug. 2.: Horváth T. A.: A tallér értékváltozása i. m. 38., ezzel szemben „Nro 4 ezüst talléra tett fl. 7 d. 20." Kassa, 1640. márc. 10.: Kassa v. It. A. S. Fasc. S-Szegedi Nr. 102. 41 Pest megyei Levéltár Nagykőrösi osztálya; Nagykőrös város számadáskönyvei 1638. 101. = Magyar Országos Levéltár, Budapest (a továbbiakban MOL) filmtára 3411. számú tekercs, (a továbbiakban: Nagykőrös v. szk., MOL f, 3411. sz. t.). 42 „Szappanos Mihály adott 5 tall(ért) csá(szárost), adaja alá írtuk fl. 8. den." tehát 1 császári tallér 160 dénárral volt egyenlő; ill. „8 ón tallérok [=] fl. 12 den. 80" - azaz 1 ón tallér árfolyama is 160 dénár volt. Nagykőrös v. szk. 1640. 293., 182. (MOL f. 3411. sz. t.) 43 „Tallas János harmadévi bíró adott az mi kezünkbe 14 tallért, ennek 2,5 talléra ólom tallér volt." Nagykőrös v. szk. 1638. 101. (MOL f. 3411. sz. t.) 44 Az 1620-as évek első felében tetőző pénzrontási hullámra 1. Huszár L.: Habsburg-házi i. m. 30-36., ill. Buza János: Kipper-pénzek a mérlegen. Az 1620-as évek inflációjának két szakasza. Századok 134. (2000) 881-912. 45 Frank C. Spooner: L'Économie Mondiale et les Frappes Monétaires en France 1493-1680. Monnaie - Prix - Conjoncture IV Paris 1956. 32.
