Századok – 2006
MŰHELY - Buza János: A tallérnevek néhány csoportja. Adalék a 16-17. századi Magyarország pénzneveinek történetéhez 1021
1024 BUZA JÁNOS „kurta tallért" vettem ki azért, mert e pénznév nem a török hódoltság időszakából, hanem a 18. századból származik. E ponton megemlítendő, hogy a tallérnevek mögött álló, fentebbi számok nem a pénz kibocsátási évét, hanem a kutatás tárgyául szolgáló levéltári források keletkezési idejét jelzik. Az idézett tallérnevek természetesen csoportosíthatók - például az éremkép szerint:2 3 botos, csillagos, fogas, kétfejű sasos, medvés, oroszlános, pallosos. Formájuk szerint kaphattak szeges, szegletes és vagdalt jelzőt azok a négy-, illetve sokszöglapú tallérok, amelyek csegely néven ismertek a numizmatikai irodalomban. Egyértelműen földrajzi eredetű az ún. gráci, első pillantásra stájerországi tallér, amelyikre eredete, gyakorisága és felára miatt az alábbiakban még részletesen visszatérünk. A pénz körirata nyomán a kibocsátók szerint időnként ugyancsak elkülönítették a tallérokat. A Fülöp tallér mellett a Mátyás és a Leopoldus tallér2 4 is helyet kapott már a szakirodalomban. A pénz fémes összetételére utal ugyanakkor a vas tallér, mely elnevezés annak ellenére teljesen megtévesztő, hogy 1626 és 1651 között több forrásban is felbukkant. Vasból ugyanis nem vertek tallérokat, de az elszíneződött, rossz tallérok megfeketedett példányait vas tallérnak nevezték — talán vélték is — a kortársak.2 5 Névátvétel nyomán került viszont a hazai forrásokba a czanfroni - ciffroni tallér, amelyet részben a délvidéki forrás, részben nevének hangzása nyomán olasz eredetűnek tartott a forrásközlő. Végül az egyéb tallérok közé kell sorolni a funtos és a formális tallérokat. A „funtos tallér" osztrák eredete2 6 további vizsgálatot igényel, a „formális tallér" tényleges tallér, „tallér in specie" értelmezése megnyugtatóbb, amennyiben azt jelenti, hogy a fizetés nem tallérra átszámított apró-, illetve váltópénzekben, hanem tallérokban történt.27 Az említett úttörő közlemény nyomán felvonultatott tallérnevek sokasága távolról sem mutatható ki egyidejűleg a 16-17. századi Magyarország pénztörténetinek minősíthető forrásaiból. Ha nem támadtak monetáris zavarok, ha nem adóztatták a szokottnál súlyosabban a pórnépet és^i városi polgárságot, ha nem erősödött a külkereskedelem dukátokat és tallérokat kiszívó hatása, és pénzverési — pontosabban kibocsátási — aránytalanságok sem mutatkoztak, akkor a tallérok iránti kereslet nem növekedett, és így a nagy értékű ezüstpénzek gondos, esetenként többjelzőjű megkülönböztetése sem volt jellemző. Nyugalmas időszakokban az adó befizetésekor pusztán kamarai vagy magyar — azaz számítási — forintban könyvelték az adó egy-egy részletének lerovását, s csupán a tallér árfolyamának ismeretében következtethetünk arra, hogy az adó kiegyenlítése, illetve részletének befizetése tallérban történt. A jelző nélküli, illetve a semmitmondó „közönséges" jelzővel illetett tallérokat követően gyakori a császári, a császáros, az imperiális tallér, illetve az azonos jelentésű Reichstaler név. Nem véletlen az, hogy adott időben ugyanazon a helyen ezeknek a talléroknak egyezett az árfolyama.28 Természetesen 23 Huszár L.: Habsburg-házi i. m. 48-49. 24 Horváth T. A.: Régi magyar pénznevek i. m. 16. 25 Uo. 21. 26 Uo. 15. 27 Uo. 15-16.; Huszár Lajos: Pénzforgalom és pénzértékviszonyok Sopronban. In: Dányi Dezső-Zimányi Vera: Soproni árak és bérek a középkortól 1750-ig. Budapest 1989. 54. 28 Horváth T. A.: A tallér értékváltozása i. m. 26.; Huszár L.: Habsburg-házi i. т.39-40., 49.
