Századok – 2006
DOKUMENTUMOK - Nagy Kornél: Vardan Hunanean lwówi örmény uniált érsek levele 1686-ból a lengyelországi és erdélyi örményekről 1007
ÖRMÉNY UNIÁLT ÉRSEK LEVELE 1686-BÓL • 1015 kát „eretnek" nemzettársai között.3 8 Az érsek ezen értesülését nyilvánvalóan közvetlenül az érseki hivatal vezetéséről kényszerűen leköszönő Deodatus püspöktől szerezte, aki még 1684. szeptember 8-án Krakkóból részletes olasz nyelvű jelentést írt a Propaganda titkárának, Edoardo Cybónak (1680-1695), amelyben előadta, hogy a moldvai és a lengyelországi örmények nem tartják be Gergelynaptárt. Deodatus püspök beszámolójában egy rövid bekezdést szentelt annak, hogy a „tatár Alpok" (nevezetesen a Kárpátok) túloldalán, a Székelyföldön jelentős apostoli vallású örmény közösség telepedett meg, és kiemelte a közöttük végzendő missziós tevékenység szükségességét.3 9 Az 1669 és 1672 között a sorozatos vallási atrocitások miatt Moldvából és Pódúliából két nagy hullámban Erdélybe menekült örmények tulajdonképpen Deodátus püspök 1684. évi jelentésének tükrében kerültek a Propaganda látókörébe.4 0 Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy a multikonfesszionális Erdélybe letelepült örmények vezetője, az őket mintegy ethnarkhosként irányító Minas Zilfidarean T'oxat'ec'i (1654-1687) moldvai (pontosabban suçeavai) keleti örmény püspök volt. A Iwówi örmény érsekségnek pedig egyik régi, fontos célkitűzése volt a moldvai örmények Rómával való egyesítése. E törekvés megvalósításához komoly segítséget kaptak a Szentszéktől és a lengyel római katolikus egyháztól. A köztük végzendő missziót támogatta a városban található Collegio Armeno is. Moldva és Erdély örménysége azért is kiemelten fontos volt számukra, mert III. Sargis (Sargis Miwsayl) (1484-1515) katholikosz 1509. évi rendelkezése értelmében a moldvai örmény püspök felett a joghatóságot is twów gyakorolta, mely az igényét az unió után is fenn kívánta tartani. Mivel pedig az erdélyi örmények moldvai és podóliai menekültek voltak, így ők is Lwów is joghatósága alá tartoztak,41 és róluk a hvówi örmény egyház vezetői nem akartak lemondani. A Szentszék a székelyföldi missziós munkára csakhamar megtalálta az alkalmasnak vélt személyt, nevezetesen Oxendio Virziresco (örmény nevén: Ohannés Vrzarean, 1655-1715) személyében.4 2 Az uniált pap moldvai születésű örmény volt, családja több generációra visszamenőleg papokat adott az apostoli egyháznak, ráadásul szülei és rokonsága még 1669-ben menekültek Minas püspök vezetésével Erdélybe.43 Mindazonáltal voltak már más arra utaló jelek is, hogy az erdélyi örmények esetleges egyházi unióját tető alá lehet hozni. Petar Parcevic moldvai apostoli vikárius (egyben Marcianopolis címzetes érseke) 1670. július 12-én a Propagandának írt levelében megjegyezte, hogy a csíki ferences konventben vannak olyan áttért moldvai születésű örmény szerzetesek, akik segítségével a 38 APF SC Fondo Armeni \bl. 3. fol. 462v. 39 APF SC Armeni Vol. 3. fol. 380v-381r. 40 APF SC Armeni Vol. 3. fol. 378r-381v.; Lukácsy K.: História Armenorum i. m. 16., 68.; Petrowicz, G.: La chiesa armena i. m. 80. 41 Alisán, L: Kamenieci krónika i. m. 134-135.; Petrowicz, G.: La chiesa armena (1971) i. m. 76-78. 42 Vardan érsek 1687. február 14-én a Propagandának írott hosszas levelében Oxendiót az erdélyi missziók irányítására már a legalkalmasabb és legrátermettebb személynek tartotta. APF SC Armeni Vol. 3. fol. 434r., fol. 498r.; Petrowicz, G.: La chiesa armena i. m. 79. 43 APF SC Fondo Armeni Vol. 3. fol. 469r.
