Századok – 2006
DOKUMENTUMOK - Nagy Kornél: Vardan Hunanean lwówi örmény uniált érsek levele 1686-ból a lengyelországi és erdélyi örményekről 1007
1014 NAGY KORNÉL nul komoly bírálója támadt a teatinus Francesco Bonesana prefektus személyében. A Iwówi Collegia Armeno prefektusa, aki hosszú éveket töltött misszionáriusként Örményországban, túlontúl elkapkodottnak és radikálisnak tartotta az új püspök lépéseit. Az örmény nyelvet és az apostoli egyház viszonyait kiválóan ismerő szerzetes a lassú változtatások mellett tört lándzsát, és ennek a véleményének a Propagandához eljutatott levelében is hangot adott. Örményországi tapasztalataira támaszkodva azt tartotta indokoltnak, hogy Lengyelországban a már uniált örményeknek engedményeket tegyenek, és csak lassú, fokozatos munkával álljanak át a latin szokásokra; bár a naptár és az eukarisztia kérdésében egyértelműen a hivatalos latin álláspontot képviselte. Továbbá azt is helyénvalónak tartotta, hogy az uniált örmények liturgiájukat továbbra is örmény nyelven tarthassák. Deodatus püspök viszont maradéktalanul a latint erőltette. A Szentszék végül elfogadta Bonesana „racionális" érveit, amiben szerepet játszott az is, hogy a prefektus óva intett az elkapkodott reformoktól, hiszen egy ilyen lépés csak ellenállásba ütközhetett, és akár meg is gátolhatta az unió kiteljesítését Lengyelországban.33 Ebben a problémakörben egyébként utóbb maga Vardan érsek sem volt igazán sikeres; ő is többször konfrontálódott ezekben a kérdésekben a helyi örmény klérussal, valamint Bonesana prefektussal.3 4 A hosszas vitákra végül csak az 1689. október 20-án Lwówban összeült örmény főegyházmegyei zsinat tett majd pontot, amikor köztes megoldásként engedélyezték az örmény liturgikus nyelvet, de szigorúan tiltották az apostoli örmény egyházban szokásos két szín alatti áldozást, valamint az ún. Trisagion himnusz helytelen éneklését.3 5 Ez a zsinat döntött ugyanakkor véglegesen arról is, hogy az érsekség már nem az éjmiacini katholikosz, hanem a Szentszék joghatósága alá tartozik.3 6 A Vardan érsek által 1686. október elején írt, most közzétett jelentés nagyobb része tulajdonképpen ezt a problémakört részletezte. Deodatus püspök persze nem vette jó néven Vardan érsek 1686. októberi megérkezését, sőt valójában abban reménykedett, hogy esetleg nem találják meg őt Örményországban, és így majd maga szerezheti meg a Iwówi örmény uniált érseki címet. Ezen vágyát viszont Vardan megérkezése szertefoszlatta. A hiúságában sértett Deodatus Nersesowicz püspököt végül hamarosan Rómába rendelték, ahol egészen 1699-ig a Propaganda mellett dolgozott, mint az örmény ügyek referense, amikor is újból Lwówba az érsek mellé rendelték vissza. Itt azután 1709. május 9-én bekövetkezett haláláig szolgálta az örmény uniált főegyházmegyét.3 7 A nevezetes dokumentum utolsó bekezdésében Vardan érsek megemlít egy bizonyos Oxendio Virziresco (1655-1715) uniált örmény papot, a Collegio Urbano egykori növendékét, aki az erdélyi Székelyföldön végez missziós mun-33 APF Acta SC Vol. 56. fol. 139r-v.; Petrowicz, G.: La chiesa armena i. m. 9. 34 APF SC Fondo Armeni Vol. 4. fol. 5r-v.; Petrowicz, G.: La chiesa armena i. m. 16-17. 35 APF SC Armeni Miscellanea Vol. 14. quad. 20 fol. 10v-15v, fol. 24v-27v, fol. 40v.; Petrowicz, G.: La chiesa armena i. m. 20, 22, 24, 27. 36 APF SC Armeni Miscellanea Vol. 14. quad. fol. lv—4v.; Petrowicz, G.: La chiesa armena i. m. 18-19. 37 APF Acta SC Vol. 68. fol. 287r-291v.; Rosk'ay, S.: Egyházi évkönyvek i. m. 194-195.; Alisán, L: Kamenieci krónika i. m. 130.; Petrowicz, G.: La chiesa armena i. m. 50-58.
